VAN VÉGZET, ÉS BEVÉGZED

KETTŐS MÉRCE BLOG
Vendégszerző: Böcskei Balázs
2016.10.29.

Sok évvel ezelőtt meglehetősen gyakran vonatoztam a Budapest-Miskolc vonalon. Idővel azon kaptam magam, mintha nekem az út nem akkor kezdődne, amikor a Keleti pályaudvarról elindulok, hanem amikor megérkezik a vonat az ablakaiból is látható miskolci Avas lakótelepmonstrum „lábaihoz”. Ahogyan az országszerte ismert és hírhedt, egy másik város  tere tornyosul a borsodi megyeszékhely fölé. Miskolc a Miskolcban. Az egyrészt tévesen tekintélyt parancsolóként leírt jelenség, másrészt, baljós, de mégis uralkodás a város felett. Az avasi lakótelep a város árnyéka, árnyék, mely időben és szociális értelemben hosszúra nyúlt.

A mezőkövesdi rapper, Funktasztikus (Csató Adorján) mindezt így szövegeli:

„Kár lenne tagadni, // Hogy a temetőszagú külvárosi levegőben lehet valami (…) Nincsenek véletlenek csak védtelenek (…) Két évtizede a napfelkeltét várja // Elmehet acélos arcélével a picsába // El lett felejtve, (persze) itt lent a remény // Ilyen Borsod-Abaúj-Zemplén, a rendszer vesztese.”

Felesleges is a kérdés, hogy vajon melyik rendszer vesztese, a lent lévőség érzése errefelé inkább univerzális, mintsem szakaszolható: az „összkomfortos kriptákban” (…) „az élet egy nyeretlen kaparós sorsjegy”.

Sokat elmond egy társadalom állapotáról, ha ismét népszerűségre (erőre) kap a lakótelepi-, gengszterrap vagy a szociális düh által pörgetett szövegládaság. Ennek jelentős része keletről jön, vagy ott bújik meg, és kevésbé a szociálisan kifésült, nyelvi és egyéb kódokkal, kellemes budapesti éjszakába születő, reggelre is maradó spleennel kiszínezett telefonból, a Trafóban (és nem a trafóház mellett) elslammelhető slam poetry megnyilvánulásai. Érdemes megnézni Mr. Klausz borsodi fiatalember Ki mit tube 2014 keretében előadott slammelését. Milyen más szavakat, képeket, egyszerűséget és életképeket helyez bele egy olyan műfajba, amelynek jellemzően a jópofaság(ra való törekvés) az alapja...

ITT OLVASHATÓ