Szerző: presshelsinki
2016.10.28.
Zaklatta a romákat a kiskunlacházai polgármester, amikor tüntetés szervezett és cikkeket írt ellenük. Zaklatta a melegeket a rendőrség, amikor mondvacsinált ürügyekkel nem engedélyezte felvonulásukat. Vajon zaklatta-e a menedékkérőket Kocsis Máté VIII. kerületi polgármester, amikor valótlanságokat állított róluk, és megbélyegezte őket? November 8-án kiderülhet.
Miközben a zaklatás a köznyelvben leginkább szexuális abúzust jelent, amely a nemi erőszak előszobája vagy tán már maga a nemi erőszak, addig a hazai jog mást ért a fogalom alatt. A Btk. szerint zaklató az a személy, aki „abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja”, megfenyegeti, valamint „azt a látszatot kelti, hogy más életét, testi épségét vagy egészségét sértő vagy közvetlenül veszélyeztető esemény következik be”.
De 2003 óta nem csak a büntetőszabályok, hanem az esélyegyenlőségi törvény is tiltja a zaklatást, vagyis azt az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartást, amely az érintett személynek meghatározott tulajdonságával (pl. nemével, bőrszínével, nemzetiségével, anyanyelvével, fogyatékossága vagy éppen társadalmi helyzetével) függ össze, „és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása”.
Az elmeszelés nehézségei
A zaklatás tényét az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) vagy bíróság állapíthatja meg. Ezt azonban egyáltalán nem könnyű elérni. Az sem egyszerű vállalkozás, hogy a hátrányos megkülönböztetést kimondják, de hogy egy-egy magatartásról, nyilvános megnyilatkozásról egyértelműen bebizonyosodjék, célja vagy hatása a megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása lenne, felettébb ritkán fordul elő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.