Szerző: SzabóElvira
2016.10.06.
Amióta Abraham Maslow az 1950-es években zászlajára tűzte a kiteljesítő élet és önmegvalósító személyiség eszméit, nyugati kultúránkban egyre fontosabbá vált, hogy a lehetőségeinket kibontakoztatva éljünk, és kihozzuk magunkból a maximumot. Ám miközben az utcákon sok-sok potenciális önmegvalósító futkározik, mégis gyakran hallom emberektől, hogy méltatlan helyzetekben vergődnek, és nem tudják olyan irányba kormányozni az életüket, amilyenbe szeretnék.
Veit Lindau coach találóan úgy fogalmazza meg Fogadj örök hűséget magadnak című könyvében az önmegvalósítás lényegét, hogy „tetteidben légy hű önmagadhoz!”. S valóban: az önmegvalósító élet nem azt jelenti (első körben), hogy Facebook-lájkok özönét kiváltó, nagy formátumú tetteket viszünk végbe, hanem hogy a mindennapjaink során, életünk apró mozzanataiban önazonosan cselekszünk, az értékrendünknek megfelelően. S ha sikerül kiviteleznünk, hogy kisebb tetteinkben ne az elvárások és önbeteljesítő jóslatok kapjanak szót, hanem az, ahogy szívünk szerint cselekednénk, akkor a fontos útelágazásokhoz érkezve olyan döntéseket fogunk hozni, amelyek a javunkat szolgálják.
Hát én immár mit válasszak?
Az „önmegvalósítás korszaka” elhozta azt, hogy eláraszt minket a lehetőségek tengere. Márpedig időnk korlátozott, és mivel ahhoz, hogy valamiben igazán jók legyünk, 10 000 órát kell rászánnunk a gyakorlásra, életünk során nem sok tevékenységben válhatunk igazán kiválóvá. Vannak, akik nehezen kötelezik el magukat: nyomasztja őket annak tétje, hogy ha komolyan belefognának egy hobbiba, hosszabb időt töltenének el egy munkahelyen, igazán részévé válva a cégnek és az ott végzett munkának, akkor száz másik dologról le kellene mondaniuk – azokat már nem választhatnák, és ki tudja, motoz a fejükben, hogy nem azok lennének-e jobbak?
Azt, hogy mi az a tevékenység, ami igazán a „miénk”, nem olyan nehéz eldönteni. (Igaz, ez becsapós: sokan választanak olyan hobbit, elfoglaltságot, ami eredetileg a szüleik vágya volt.) Elég feltenni a kérdést: mi az, ami elementárisan lelkesít, amivel foglalatoskodva tiszta flow-t és örömélményt élek át? Veit Lindau szavaival élve: mi az, ami „eksztázisba hozza az agytörzsemet”? S azt, hogy hány ilyen van, egészen biztos, hogy egy kezünkön meg tudjuk számolni (ha már túljutottunk a kamaszkor nagy útkeresésein)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.