SZOKÁSOK ÉS LÖVÉSEK

NEMGOGOL BLOG
Szerző: Toadwart66
2016.10.28.

Aznap reggel, egy rettenetes ébredés után elég gyűröttnek éreztem magamat. Ez az érzés később egyre inkább elhatalmasodott rajtam. Szörnyű éjszakám volt, ami rendkívül bosszantott. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból. Iszonyatos szomjúság gyötört, a fejem zúgott, lüktetett, időnként mindehhez vidáman csilingelt.

Valahogy életben kellett maradnom, ezért fogtam a jutányos áron vásárolt, diszkrét, püspöklilára átfestett AK-47-es gébkarabélyomat, amely szokás szerint gondosan betárazva ott feküdt az éjjeliszekrényemen. Rutinosan csőre töltöttem, majd kibiztosítottam. Kimentem vele a konyhában, ahol ittam egy pohár vizet, majd főztem magamnak egy jó erős kávét. A szervezetembe juttatott koffein valamennyit segített rajtam. Kávézás közben a nyitott ablakon keresztül leadtam egy barátságos figyelmeztető lövést, majd fegyveremet a hatékonyság növelése érdekében sorozatlövésre állítottam át.

A napfény barátságosan megcsillant a sarokban elhelyezett klasszikus, Maschinengewehr 42-es, ónémet gyártmányú, „Hitler fűrésze” becenevű géppuskámon. Ez a fegyver egyes barátaim szerint nem nagyon illett egy ízlésesen kialakított, amerikai típusú konyhába. Megbízhatósága, 1.200 lövés/perc tűzgyorsasága miatt azonban semmiképpen sem volt szándékomban lecserélni egy ronda, ormótlan, szeszélyes M60E1-es amerikai géppuskára, közismertebb nevén egy „Disznóra”.

A fejem még mindig erősen zúgott, az ablakom alatt ráadásul megjelent egy csapat galamb. Rettenetes lármát csaptak, amely azonnali cselekvésre sarkallt. A konyhaszekrényből elővettem egy MK 2-es kukoricagránátot, amelyből szerencsére bőséges készlet állt a rendelkezésemre. Kihúztam a biztosítószeget, vártam pár másodpercig, majd közébük hajítottam. A robbanás pont felrebbenés közben érte őket, így elég nagy pusztítást és néma csendet sikerült elérnem.

A robbanás ereje a falhoz vágott egy éppen arra sétáló nyugdíjas házaspárt, akik emiatt eszméletlenül hevertek a földön. Közelről ismertem őket. Gyakran beszélgettem velük erről-arról. Ilonka néni nagy hatékonyságú robbanószerek receptjeit gyűjtögette, míg Pali bácsit legfőképpen az ágyútarackok érdekelték. Gyakran hívták meg távolsági vadászatokra. Ilonka néni a robbanószerek mellett, mesterien bánt a bajonettel és a taktikai késekkel is. Közelharcban ő volt a leghatékonyabb a környékünkön. Nagyon reméltem, hogy repeszek nem fúródtak a testükbe...

ITT OLVASHATÓ