SZIGORÚAN SZEMÉLYES

GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Miklós
2016.10.06.

Minek sulykolni azt, amit mások már elmondtak, megfogalmaztak. Tudván tudom, hogy ahogy én is, sokan olvassák más „nihilista” gondolkodók véleményét. Szerencsére sokan vagyunk, akik egy oldalon állunk. Sokan, de érezhetően nem elegen, vagy csak nem elég szervezetten. Elkötelezetten, ami sajnos ma már nem elég.

...egy egyedülállóan következmények nélküli országban élünk. Eltelt úgy 16 év, hogy itt mindig minden megtehető. Politikai hátszéllel elkerülhető minden rossz, nem az ország érdekeit szolgáló döntés számonkérése és büntetése. Emlékszik valaki arra, hogy az említett években volt olyan politikus vagy hatalomgyakorló, akit elmarasztalt a magyar jogrendszer? Volt valaha komoly, átgondolt számonkérés – legalább erkölcsi értelemben? Nos, én nem emlékszem rá. Ígéretek – főleg választási ígéretek – voltak, de ezek beteljesületlenek maradtak. Hol van már a tavalyi hó? Hol van már Josip Tot és hová lettek a Nokiás dobozok, offshore-lovagok, a bukott tolvajok? Vannak itt tolvajok? Hol vannak a kommunisták, a szocializmus korábbi sumák szekértolói, besúgók és provokátorok? Hát hol lennének – a parlamentben, a hivatalokban, igazgatói székekben, felügyelő bizottságokban, a médiacsinálók soraiban… sokszor csak arra várva, hogy fapofával és tömött zsebbel visszaszivárogjanak.

A politika a felelősséget kivonta a jog hatóköréből.

Jogos a kérdés mindenki felé, aki ebben a sompolygásban, gyűlöletkeltésben, árulózásban szerepet vállalt. Mind lemondanak vajon, vagy legalább eltűnnek a közéletből?  Ne legyen kétségünk – nem! Nem volt ez divat soha minálunk, a jó elvtársakat soha, senki sem hagyta az út szélén. Sőt, már javában törik a fejüket, mi legyen a következő téma, mi legyen az újabb kérdés, ami nem egészségügy, oktatás, szociális háló. Ahogy a miniszterelnökünk fogalmazott – nem érdekes, ha érvénytelen a népszavazás, győztünk és marad minden a régiben. Folytatódik amit elkezdett, ahogy eltervezte – azt tesz, amit akar. Lemondani? Ugyan már, a színfalak mögött minden szinten összetart a megélhetési közszereplők teljes rendszere.

(Gondolta bárki, hogy például Szili Katalin megszállottja a határon túli magyarok ügyének? Ugyan már…)

Megteheti, ahogy mindenki más a magyar közéletben és nem egyszer bárhol másutt. Ez kérem nem Japán, ahol a közlekedési miniszter azonnal beadja a lemondását, ha egy vasúti átjáróban súlyos baleset történik a jelzőberendezés hibájából. Ez talán Európa, némi balkáni és komoly posztkommunista, demagóg beütéssel. Ez Európa, de hiába az, ha mi nem tudunk úgy is gondolkodni. Fel-fel villannak a pénzcsapokat elzáró, a jelenlegi regnáló korrupt rendszert sarokba térdepeltető Apuka képei, de ne legyünk kétségeink. Az Európai Unió távol van a mi ügyünktől. Távolabb, mint mi, akik egymást olvassuk, egymást értjük és együtt maradtunk otthon a szavazás helyett. Még mindig nem értjük, hogy ebben a játszmában így nem osztanak nekünk lapokat. Talán ha mennénk, akkor lenne a kezünkben egy ász, amit már az sem tagadhatna, aki cinkelt lapokkal játszik. Végig kéne gondolni, mi a jó stratégia, mivel jelezhetjük: mi vagyunk, mi többen vagyunk, mint 3,3 millió.
De ha csak pont annyian, akkor az már valami...

...Azt gondolom – és ez az, ami szigorúan személyes –, hogy változás kell. A kényelmes és pohosodó ellenzékiség már nem elég. Lehet egyeztetni, lehet tárgyalni, egymásban a kákát keresni, de a legjobb lenne, valami olyan stratégia kialakítása, amely arra törekszik, hogy legalább a Habony-féle megosztó stratégiára keres érdemi választ. A kormány-közeli elemző intézet szerint is a legnagyobb csoport – 34 százalék – megnyerése legyen az első lépés. Ami több a jelenlegi koncepciónál. Feltárni a visszaéléseket, lopást, korrupciót, hová repül Rogán, hol lakik Matolcsy, gazdagodik Mészáros… tudjuk – de ennél több kell.

Nos, az még nem hangzott el, mit tanultak… azon túl, hogy lehet, majd nem utálják Gyurcsányt...

ITT OLVASHATÓ