Szerző: Tuareg
2016.10.08.
A farkas, az ragadozó. Húst eszik. Füvet-lombot-frisshajtást meg nem eszik. Mert ragadozó. Olyan, amilyen. Orbán egy Geci, az Őt legjobban ismerő exspanja jelentette ki róla, akkor is elhihetnénk, ha magunk ezt nem tapasztaltuk volna elégszer. Ja, mellesleg Diktátor. A Gecit nem kell elmagyaráznom, de a Diktátort láthatóan újra meg újra. A Diktátor az farkas, teccikérteni. Húst eszik. Növényt nem. Van bárki, aki komolyan gondolta, hogy Orbán föláll majd a színpadra a népszavazás estéjén és bejelenti, hogy vesztett? Naugye.
Azokról az eszement vágyálmokról meg, hogy majd lemond, inkább szót se ejtsünk, ne csináljunk magunkból nagyobb hülyét, mint ami elengedhetetlen. Tessenek ízlelgetni a szót: Diktátor. Az van, amit Ő akar. Mindig az van, mert Diktátor. És egészen addig az lesz, amíg Diktátor. Nemtom, valamiért egy egész Nép él tudathasadásban. Mondja, hogy Diktátor, de nem érti meg. Ha megértené, amit mond, akkor nem lepődne meg minden egyes újabb diktatórikus lépésen. De meglepődik, tehát nem érti.
Van egy kedvenc példám, mondani is szoktam, mikor az emberekkel beszélgetek a sátorban, országjárás közben. Tölgyfa. A tölgyfa, az mindig, minden ágán hullámos szélű leveleket növeszt, és makkot terem. Nem terem se őszibarackot, se görögdinnyét, se krumplit. Csak makkot. Mondom: mindig, minden ágán. Aztán vagy felfogja végre egy népnyi természetjáró, hogy a tölgyfa az ilyen, vagy áganként újra fölfedezi, hogy ez a gally is makkot terem, meg az is, vajon mindegyik? Igen, mindegyik. Mert tölgyfa, és az összes ága ugyanabból a törzsből nő ki, csókolom...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.