SCHRÖDINGER MACSKÁJA ÉS AZ ÚJ EGYSÉG

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: rezeda
2016.10.06.

Akkor hát, mi – idétlenek, akik nem járultunk Orbán urnájához -, közel hétmilliónyian, végleg kiestünk az időből. És a térből is, s mivelhogy e kettőben létezik minden – a szubatomi szinttől a csillagrendszerekig -, így mi magunk, mint köztes organizmusok, megszűntünk létezni. Fideszileg mindenképp, mert nem tartozunk bele a politika és pártok fölött álló új egységbe.

Én nem tudom, mi ez amúgy, ami hirtelen, váratlan, csak úgy lett egy elbukott népszavazás utáni zűrös éjszakán. Amikor tán a gyógyszerek meggondolatlan túladagolása miatt gőzös gondolatok kavarognak az ember fejében, és aztán hopp, valahol a homloklebenyben, akárha égő fáklya, ott világít a szlogen, amivel el lehet lavírozni 2018 tavaszáig. Lehet majd új, szép nagy plakátokat nyomtatni és ragasztani, mert, hogy ez következik, az teljességgel bizonyos. Mostantól a hétmilliót lehet utálni, aki nem eléggé magyar.

Nagyon szép ez, mondhatni csodálatos, ám erre alapozva, ezt origóként használva alap-lószerszámot módosítani nem komilfó, pláne törvénytelen is. Vasárnap leltem is erre egy csodás párhuzamot, amit most megismétlek, mert ez a hű tükör. Mindenki le van szarva, az lesz, amit én akarok. Mint a dagadt kölök a grundon, a labdabirtokos, aki saját kényére állítja össze a csapatokat, és hozza meg a szabályokat, hogy mindenképpen nyerjen. Most is feledve van mindenféle szabály, amit pedig esetünkben törvénynek neveznek.

Ez egy új szint, új minőség, mivelhogy egy ország mégse grund, illetve ez a miénk, ez már afelé tendál, és olyannyira, hogy a benne ügyködők gyermeki szinten vannak. A kiskölkekről pedig tudvalévő, hogy igen élénk a képzeletük, egy kavicsból is lehet bármi, röpülő vagy kismajom, határ a csillagos ég. El is hiszik, amit gondolnak, és már ezek is, ezek ilyenek, ezek ugyanazok. Most már teljesen belelovalták magukat a nemlétező győzelembe, és ez lett az új valóság.

Az einstand – mondjuk – folyamatos, a homokbombákat meg most gyártják, az ellenség az egész rohadt Európa – na meg a maradék hétmillió -, akik úgy látják, hogy minden, amit most erre hivatkozva tesznek, törvénytelen. Kész, ezt nem lehet másképp mondani, és mondják is nekik, de le sem szarják. A kavicsom paripa, hejhó. És verik a habot, a farakásaik tetejéről lődöznek mindenkire, aki józan.

Aztán a labdatulajdonos, a mi dagadtunk ötpárti egyezetésről álmodik, hogy a törvénysértését legitimizálja. Arra nagyon-nagyon kíváncsi leszek egyébiránt, mely kisvezérek jelennek meg az asztalánál, hogy demokráciát mímeljenek a diktatúrában. Ha odamegy akármelyik is, az utolsó esélyét veszíti el annak, hogy komoly emberként tekintsen rá az ember. Ez az a helyzet, ez az a szint, amikor nincsen miről tárgyalni. Ez a mi Münchenünk 1938-ban. Pont...

ITT OLVASHATÓ