REFERÁLTAK

ÉLET ÉS IRODALOM ONLINE
Szerző: Megyesi Gusztáv
2016.10.07.


2018 áprilisát írjuk. Néhány perccel ezelőtt zárták le a választási urnákat, s valamennyi tévécsatorna a Fidesz bázisára kapcsol, ahol a színpadon már felsorakozott a párt teljes vezérkara. Némi izgatott várakozás után Orbán Viktor lép a mikrofonhoz, megköszörüli a torkát, többször megnyalja a szája szélét, majd bejelenti, hogy hölgyeim és uraim, a rendelkezésünkre álló adatok szerint a Fidesz két és fél millió szavazatot szerzett, míg legnagyobb ellenfelünk csak hárommilliót, így örömmel jelenthetem, hogy a magyar emberek újra nekünk szavaztak bizalmat.

Ahhoz sajnos meglehetősen szegényes a fantáziánk, hogy részletesen leírjuk, ezután a hatalom hogyan nem adja át a hatalmat a győzteseknek, legfeljebb annyira futja, hogy a választások napjára már nyilván ott állnak szállításra készen a nemzeti tankönyvkiadó raktárában azok az új matematikakönyvek, melyek szerint a két és fél millió több, mint a hárommillió. És akkor itt abba is hagyjuk, noha ma már tisztán látjuk, hogy a vasárnapi érvénytelen, ám kormánypártilag mégis eredményes referendumnak nagyon is volt értelme: még soha ennyire tisztán nem vágták egy ország arcába, hogy bennünket demokratikus úton, jogállamilag a büdös életbe’ nem váltotok le.


A népszavazás előtti napokban Tamás Gáspár Miklós azt a kérdést tette fel szavazásra a Klubrádió hallgatóinak, hogy a népszavazási cirkusz után vajon az ország föleszmél-e, „megkönnyebbül és visszatalál az emberségéhez?”. (A többség nemmel válaszolt.) A magunk részéről felidézünk egy parányi életképet a hvg.hu honlapjáról: „A kvótanépszavazás hetében megráncigálták egy muszlim magyar nő haját. Állítólag azért, mert az autójával nagy port kavart fel, de túl sok a furcsa részlet a történetben” – kezdődik a cikk, majd leírja, hogy az egyik Vác környéki faluban élő magyar muszlim nő kendő nélkül, de a muszlim nők jellegzetes hosszú ruhájában, az abajában tankolni indult a közeli benzinkúthoz, ahol egy luxusautóból kiszálló férfi megrángatta a haját, mondván, a háza előtti földúton ő verte fel a port. A nő rendőrt hívott, közben megjelentek a férfi barátai is, akik, s ezért is idéztük fel a jelenetet, indulat nélkül, már-már rutinszerűen tettek megjegyzéseket a nőre, minden második mondatukban hangoztatva, hogy nem a vallásával van bajuk, hanem, hogy fölveri a port. Ami csak annyiban lehet fontos, hogy ne legyenek illúzióink: bár a kormány a kampány alatt hintette el „a gyűlölet magjait”, azok igazán még csak ezután fognak szárba szökkenni.

A népszavazás délutánján egy idős házaspárt szólaltatott meg az ATV. A fejkendős magyar, sőt magyar magyar asszony igaz és mély átéléssel magyarázta, de inkább rebegte a mikrofonba, hogy nemmel szavaztak a férjével, mert van egy huszonéves lányuk, és nem akarják, hogy idegenek megerőszakolják. Ezt olyan búval és keserűséggel mondta, hogy már-már megbántuk távolmaradásunkat a referendumtól, ám aztán gyorsan átkapcsoltunk az állami csatornára, ahol délután négykor, tehát három órával az urnazárás előtt azt fejtegették, hogy ha nem megy el elég magyar szavazni, akkor migránsok milliói indulnak el délről a magyar határ felé.

Nem így képzeltük. Mi meg voltunk győződve arról, hogy ha nem jön össze elég szavazó, akkor csalni fognak. Ehhez minden anyagi és technikai feltétel megvan, és például az MSZP népszavazási kezdeményezését megakadályozó kopaszinvázió óta tudjuk, hogy a nemzeti választási iroda vezetőinek személyében a szubjektív feltételek is garantáltak. Azt viszont álmunkban se gondoltuk volna, hogy az érvénytelen népszavazást már az urnazárás előtt tíz perccel elsöprő győzelemnek minősíti a miniszterelnök-helyettes, hogy aztán a miniszterelnök ezen még túl is lépjen.

Ez már akkora arcátlanság, mondhatnánk erre, hogy kalapot kell emelni előtte. S csodával illetni, hiszen a referendum előtt néhány nappal még bőven az ötven százalék fölötti részvételen elmélkedett, hiszen „nemzeti ügyről” van szó, s a hírek szerint beosztottjai még közvetlenül a referendum előtt se merték neki megmondani a baljós közvélemény-kutatási eredményeket, így csakugyan rekordidő alatt kellett eszmét váltania. Nem mintha ebben ne volna páratlan rutinja. A legfrissebb hír szerint Tusk, „az Európai Tanács (ET) elnöke hivatalos levélben erősítette meg, hogy februárban Orbán Viktor is megszavazta a kvótákat, amikor igennel voksolt a testület erről szóló határozatára”. Be kell látnunk, hogy a miniszterelnököt még a különösebbnél is különösebb fából faragták, aki nemcsak hogy képes ugyanabban a mondatában önmagának is ellentmondani, de ezt a képességét a környezetére is ki tudja terjeszteni. A népszavazás előtti estén még képes azt vallani, hogy ha a vasárnapi referendum nem volna érvényes, azt végképp csalódásként élné meg, hogy aztán másnap reggel a szavazófülkéből kijőve rezzenéstelen arccal mondja a kamerába, hogy az érvényességtől függetlenül jogszabályt fog alkotni arról, hogy EU-s döntéssel ne lehessen menekülteket telepíteni Magyarországra. A részvétel nem számít, csak a nemek száma.

És ehhez szintén pár óra alatt volt képes igazodni az egész apparátus. Jó, mondjuk, Kósa Lajos sem mint frakcióvezető, sem mint civil ember nem bírta a szellemi megpróbáltatásokat, és belezavarodott abba, hogy miért elsöprő siker a vereség, ámbár ez egyszer majd biztos jól jön neki. De már az új nemzedék egyik legszorgalmasabb politikusa, Gulyás Gergely skrupulusok nélkül volt képes cáfolni korábbi hitvallását a televízióban, amennyiben nemrég még döntőnek tartotta népszavazáskor a minél nagyobb részvételi arányt.

Az egész referendum komolyságára jellemző, hogy amíg az apparátus gőzerővel dolgozott, a népszavazás legfőbb szószólója, Rogán Antal propagandaminisztert a kötelesség egy falusi lagziba szólította, ahová helikopterrel meg is érkezett a családjával. A számlákon nyilván csak a napokban jelenik meg a reklám- és propagandamegbízásokból származó pénz, mindenesetre több mint hárommillió ember még soha ennyire nyilvánosan nem asszisztált néhány polgártársa meggazdagodásához.

ITT OLVASHATÓ (ELŐFIZETŐK ÉS A LAP VÁSÁRLÓI SZÁMÁRA)