Szerző: Gyarmathy Éva
2016.10.23.
...Kezdetben nem létezik rossz és jó gyerek. A rossz gyerek is a kognitív disszonancia terméke. Minden attól függ, mit minek tulajdonítunk. Ha egy gyerek sok bajt okoz, könnyen belekerül a viselkedésének megfelelő kategóriába. Innen pedig már nem lesz könnyű kikeverednie. Ha bármit tesz, azt már „rossz gyerekként” teszi. Ugyanez a helyzet a jó tanulóval és a rossz tanulóval. Minél kategórikusabb a megítélés, annál könnyebb belenyomni valakit egy szerepsémába. A megítélés ugyanis visszajelzés, és a gyerek a felnőttek ítéletével konszonánsan viselkedik. Azaz elérhető, hogy a rossz magatartásúnak vagy rossz tanulónak nyilvánított gyerek már ne is akarjon megváltozni, megfeleljen a kapott címkének. A Pygmalion effektus mögött is ott húzódik a kognitív disszonancia elkerülésének igénye.
Azt gondolhatnánk, hogy a jó gyerekek és a jó tanulók lesznek végül a nyertesek, pedig nekik még árnyaltabb a csapdájuk. Ugyanis az ő címkéjük nem csupán az annak való megfelelésről, hanem a környezet elvárásainak a beteljesítéséről is szól. Szófogadóan mennek tehát abba az irányba, amerre vezetik őket.
A megoldás ugyanaz, mint az intrika esetében. Hiszen az intrika is arra épít, hogy az emberek a konszonáns információkat szeretik. Vagyis ha előzetesen egy adott kategóriába sorolnak valakit, az ő megítélése ennek mentén történik. Ha például azt állítják valakiről, hogy pénzéhes, akkor amint a pénzről kezd beszélni, máris megerősítette a státuszát. Hiszen az aktuális megnyilvánulása konszonáns a róla kapott előzetes információval: íme, megint a pénzt emlegeti, ez a legfontosabb neki. Innen pedig már csak egy lépés az előítélet.
A nyílt kommunikáció, amely nem csupán kívülre, de belülre is nyitott, segít árnyaltan tájékozódni. Ha ehhez még kreatív erő is társul: meg merünk kérdőjelezni határozott vélekedéseket, és új szempontokat behozni, máris eljutottunk a kritikai gondolkodáshoz.
Minél összetettebb a világ, annál inkább szükség van a bölcs mérlegelésre, amire a kritikai gondolkodás tesz alkalmassá. A dolgok nem egyszerűen jók vagy rosszak, hanem van, amire jók és van, amire nem. Ráadásul mindez nem marad változatlan, időről időre újra kell értékelni a korábbi tudásunkat, vélekedéseinket és saját magunkat is. Ha nem merünk szembenézni önmagunkkal, másokkal és a világgal, egyre jobban gúzsba kötjük gondolkodásunkat, és egyre nehezebb lesz ebből a gúzsból kikászálódni.
Látni és tudni azonban soha nem késő...
Előzmények:
- PSZICHOháttér - 1. Tanulási és viselkedési zavar helyett zsonglőrködés
- PSZICHOháttér - 2. Motiváció
- PSZICHOháttér - 3. "Nem érdekel, hogy lehetetlen"
- PSZICHOháttér - 4. A tehetség talentummá fejlődése
- PSZICHOháttér - 5. Tehetség és lehetőség
- PSZICHOháttér - 6. Magabiztosság = bizalom és önbizalom
- PSZICHOháttér - 7. A zavarosban a manipulátor a nyertes
- PSZICHOháttér - 8. A hazug embert könnyebb utolérni
- PSZICHOháttér - 9. Kedves gyilkosok, avagy az egészség álarca
- PSZICHOháttér 10. - A pszichopátiás fejlődés vizsgálata, kezelése és a szabadság magasiskolája
- PSZICHOháttér 11. - Állatok, gépek, emberek
- PSZICHOháttér 12. - Tartsd sikerben, hagy örüljön!
- PSZICHOháttér 13. – Kockázat
- PSZICHOháttér 14. – Megküzdés, kockázatvállalás, kreativitás
- PSZICHOháttér 15. – Kreativitás és érdekek
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.