Szerző: Szabó Timi
2016.10.03.
Kedves, békeszerető barátaim!
A köszönet hangján szólok ma hozzátok! Köszönöm, hogy eljöttetek, köszönöm, hogy időtöket, energiátokat, pihenéseteket áldozzátok fel azért, hogy megmutassuk: magyar emberek kiállnak magukért, kiállnak egymásért, kiállnak a béke és az erőszakmentesség örök parancsa mellett.
Kiállnak és közösen kiáltják: mindenki számít!
Vannak olyan nemes parancsok, amelyek nincsenek ugyan kőbe vésve, mégis ott vannak mindenki szívében, minden gyerek jövőjében, minden hazáját szerető ember álmában. Ilyen parancs a szolidaritás, egymás kölcsönös tisztelete, az, hogy ha egy társunk bajba kerül, akkor segítő kezet nyújtunk neki. Segítő kezet nyújtunk, mert ez tesz bennünket emberré.
Nem mondhatunk mást, mint hogy mindenki számít!
Erkölcsi parancs a szolidaritás, és ilyen íratlan, de mégis örök üzenet a másikkal szembeni türelem, az egymásról való gondoskodás, legyen szó egy éhező gyerekről, egy 24 órája dolgozó ápolóról, egy idős beteg emberről vagy a terror elől menekülő anyáról. A feje tetejére állt, háborúktól és hétköznapi megaláztatásoktól egyaránt sújtott világunkban hatalmas kincs az erőszakmentes, békés élet. Egy ilyen világban még fontosabb, hogy akiknek megadatott, azok ne elforduljanak azoktól, akik nem.
De még ha valaki vitatná is ezt az erkölcsi parancsot, könnyen megérthető: közös érdekünk, hogy béke legyen és megszűnjön a kiszolgáltatottság. Az erőszakmentes élet az egyetlen élet ugyanis, mely jólétet, biztonságot és boldogságot adhat mindnyájunknak.
Vannak azonban köztünk, olyanok, akik le akarják dózerolni a béke és a szolidaritás építményeit. Vannak olyanok is, akik azt gondolják: aki békét és megbékélést akar, annak nincs helye ebben az országban. Mi értük is jöttünk – a béke és erőszakmentesség az ő érdekük is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.