Szerző: Tuareg
2016.10.21.
Megy azóta a vad telefonálgatás, toborzás bértapsikolókért, végigcsörgetik a Kubatov-listát a Narancselvtársak. Trollözön lepte el a demokrata netes felületeket, tévinfókat indítanak, sokéves cikkeket osztogatnak, erődemonstrálnak, miegymás. Valóban ekkora lenne a súlya egy szimpla kifütyülésnek? Valóban a teljes hatalmi gépezetet be kell vetni az elkerülésére? Igen, valóban. Orbán pontoasan tudja ugyanis, hogyan került hatalomra. Ráadásul kétharmados teljhatalomra. ÍGY. Kifütyüléssel, utcai aktivitással, mindenütt és mindenkor megmutatva az éppen kormányzó erőről: népszerűtlen, a Nép kifütyüli. És most épp visszanyal a fagyi.
Ezt pofázom évek óta. Hogy nem megy máshogy. Mindaddig az ország kényelmesebb fele otthonülve nyeli az újabb maszlag-adagokat, amíg úgy érzi: a Rezsim fölényben van. Orbáni tömegeket lát, általa megnyert választásokat, mindenhatóságot, sérthetetlenséget. Tipikus történet, ez a meztelen király meséje. Csak egyszer kell rádöbbenni: nem, nincsenek többen, nem, nincs teljhatalma, igenis elzavarható, és vége is lesz gyorsan a gyászkorszaknak. A kifütyülés pedig a társadalmi robbanás gyutacsa. A hógolyó, amiből lavina születik.
Mit sem ér ugyanis a médiafölényük, ha egyszer képtelenek élőben lekeverni a fütyülést az adásból. Illetve hát pont a saját médiájuk lesz a végzetük, mert ha hírt ad Viktorról, akkor arról is, hogy mi is a Nép véleménye róla. Vagy nem ad hírt, de akkor meg megerősödik a gyáva, Népétől rettegő, bujdokló vezető képe, az meg szintén föloldja a félelmet. Egyszerű ez a móka. Minél többen és minél többször kell kifütyülni a Diktátort. Aztán ha kialakul ennek a kultúrája, akkor a főembereit is. Pesten, vidéken, mindenütt, mindenkor...
ITT OLVASHATÓ
Cseh Tamás: Csönded vagyok
VálaszTörlés