ÖNGÓL

DR. SZÜDI JÁNOS BLOGJA
Szerző: Dr. Szüdi János
2016.10.25.

Hazánkban nincs cenzúra. Van viszont Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, amelynek elnökét a miniszterelnök javaslatára nevezi ki a köztársasági elnök. A hivatal a saját maga által indított eljárásban akár kétszázmillió forint bírságot is megállapíthat. Hazánkban nincs cenzúra. Az MTI. viszont megtagadhatja az ellenzéki párt által kért közlemény közlését. Hazánkban nincs cenzúra. Az állam azonban szabadon dönthet arról, mikor, milyen információt nyílvánit titokká.

Öngól

A Népszabadság jégre tételén csak azok lepődnek meg, akik nem akarják tudomásul venni a tényeket: az egykori fiatal demokraták sikeresen kiirtják a fiatal demokrácia alig sarjadzó csiráit. Nem véletlenül nem értette Kósa Lajos, miért izgul az ellenzék egy vacak napilap sorsáért. Miért nem az ország sorsáért aggódnak, kérdi a parlamentben, miközben önelégült mosollyal arcán – szellemesnek gondolván magát – nyugtázza a színjátékban részt vevő párttársai elismerő vigyorgását? Igaza van. Egy lap ide vagy oda. Mit számít egy napilap egy olyan országban, amelyben a törvényes rend alapja a törvényekbe foglalt törvénytelenség.

Csak az számolható fel, ami létezik

A Népszabadság felszámolása kis lépés a sajtószabadság felszámolása terén. Felszámolás? Sajtószabadság régen nem létezik. Az állam régen rátenyerelt mindenre, ami számottevő a hírközlés terén. Hírközlés? Az a hír, amit a hatalom annak nyilvánít. Az a hír, amit a hatalom nem titkosít. Nem csoda, hogy ebből a kétségtelenül barbár tettből sem keletkezett nagyobb vihar. Az érdekvédőknek az ereje jószerivel arra is kevés, hogy kikényszerítsék a megszűnő napilapnál tevékenykedők foglalkoztatási jogviszonyának törvényes keretek között történő felszámolását. A legszorosabb gyeplő az állami hirdetések elosztása, amelyből az ellenzéki sajtó alig-alig részesül. Ha pedig részesül, akkor az a (nem)vicces helyzet áll elő, hogy a kormány hirdetését kell megnézni, elolvasni a kormányt kritizáló műsor, írás megnézése, elolvasása előtt.

A Népszabadság megszüntetése valójában egy kicsinyes fricska. Annak igazolása, hogy a baloldalnak annyi gazdasági ereje sincs, hogy eltartson egy napilapot. A Népszabadság a kellemetlen bolha szerepét tölthette be. Az ország jelentős részén egyáltalán nem árusítanak újságokat. Az ország lakósainak jelentős része akkor fog a kezébe újságot, amikor az udvari budiban elvégezte a dolgát. Nem rontja a szemét olvasással. Minek tenné? Az ingyen Digiből megtud mindent, amit fontosnak tart a hatalom, hogy közölje vele. A Kossuth rádió jól fogható. Mindenütt elérhető. Az ökör szarvára akasztott, öreg táskarádió más adót talán nem is ismer. Az ökör után ballagó szántóvető hallgatja, mit üzen a kormány. A Népszabadság felszámolása a kormánynak nem hír. A Népszabadság felszámolásának igazi rendeltetése: megmutatni, az országban nem történhet semmi a keresztény kormány tudta, akarata, kegye nélkül. Lehet ellenzéki sajtó, ameddig a hatalom megtűri. A Népszabadság megkapta a harmadik “T-t”. Ezzel ismét bebizonyosodott, a kormány, személy szerint a kormányfő azt tesz amit akar: osztogat, betilt, titkosít, államosít, összevon, szétszed. Megteheti? Meg! Van egy jól működő országgyűlése, így – a továbbiakban is – kisbetűvel.

A közelmúlt jeles eseménye fényesen igazolja, nincs korlát. Fel sem tudott kerülni az országgyűlés honlapjára az adózás rendjéről szóló törvény módosítása. Nem volt rá idő. Megtárgyalásához, elfogadásához egyetlen nap sem kellett. Benyújtották 2016. X. 10. 16 óra 58 perckor, elfogadták 2016. X. 11. 13. óra 06. perckor. A törvényjavaslatot nem tárgyalták meg az országgyűlés gazdasági ügyekben, költségvetési ügyekben illetékes bizottságai. Érthető, hiszen teljesen lényegtelen kérdésről szavaztak “semmi perc” alatt. Az országgyűlés a következő törvényt fogadta el: “Adótitoknak minősül különösen (a “különösen” kifejezés azt jelenti, hogy a felsorolás nem lezárt, példálódzó jellegű, tetszés szerint bővíthető) az államháztartás központi alrendszere terhére nyújtott adókedvezmény, jóváírás, az adózó által törvényben meghatározott célra nyújtott támogatás, vagy az adózó által törvényben meghatározott kedvezményezett célra történő felajánlás esetén a támogatást nyújtó, a felajánló adózó megnevezése, az általa igénybe vett adókedvezmény, jóváírás, valamint az általa juttatott támogatás, felajánlott adó vagy adóelőleg mértéke, továbbá a támogatott megnevezése, a támogatott által kapott támogatás és a támogatott javára felajánlott adó vagy adóelőleg mértéke.” Ezzel a törvénnyel ezek az ügyek a nyilvánosság számára hozzáférhetetlenné váltak. A törvényt megszavazó képviselők pedig döntésükkel szentesítették, hogy a választóknak, beleértve saját magukat is semmi köze ahhoz, hogy az adóbevételek egy jó nagy szeletét mire használják fel. [A köztársasági elnök még megakadályozhatja a közpénzek magánosítását.]

A jelek szerint az országban élők jelentős részét nem érdeklik a történések. Nem akarnak látni, hallani, beszélni. A három majom jó tanácsa sok-sok tapasztalatra épül. Ebben az országban a besúgás sokszor volt kifizetődő. Az őszinte szó annál kevésbé. Sajtószabadság! Tanszabadság! Információs szabadság! Lehetne még sorolni, mi minden esett áldozatául az egyre gátlástalanabb hatalomnak. Lehetne! De minek? Keveseknek hiányoznak. Ennek jó okai vannak, például: a társadalmi szociális különbségek csökkentésének elmaradása, a hatalomgyakorlás társadalmasításának elmaradása. Nem játszódott le az a folyamat, amelyik elvezethet a nyitott, befogadó társadalomba...

ITT OLVASHATÓ