Szerző: Andrew_s
2016.10.23.
Tekintettel a kormányzat megelőző hangulatkeltésére, a Kossuth téren kialakult hangulat önmagában is egyfajta kudarca a hatalmi kommunikációnak. Világosan jelezve, hogy már a besúgó-blöff sem jött be olyan mértékben, ami elhallgattatta volna a sípokat. Ezt akár sikernek is el lehetne könyvelni. Másrészt a kormányzat is sikernek könyvelheti el, mert nem alakult ki olyan kritikus tömeg, amely spontán szerveződésbe kezdhetett volna. Így minden sípot a provokátoroknak tulajdoníthatnak, és minden sípolót a nemzeti ünnep megzavaróinak. Mely rizsát már el is kezdték szórni a hívek közé egy KDNP-s szócsőtől érkezett nyilatkozatban. A hatalmat ugyanis aligha zavarja az az apróság, hogy 1956 még a saját korában is elég sokrétű volt. Elég sokrétű ahhoz, hogy ne lehessen a Fidesz képviselte nemzeti szólamokkal azonosítani. Valójában nem a sípolók zavartak meg egy nemzeti ünneplést, hanem a kormányzat sajátította ki egy polgárháborús helyzet emlékét a saját legitimációs bázisának összehazudozása érdekében. Nagy Imre nem volt kapitalista, és még csak antikommunista sem. Ezzel önmagában talán nem is lenne baj, ha a Fidesz nem komcsizna időnként. Ellenben a kettő együtt mindennél világosabban jelzi, hogy a Fidesz prominensei a saját hatalmuk bármi áron való legitimálásán és megtartásán kívül más célt nem ismernek el.
Másrészt a sípkoncert ebben a formában láthatóan csak zajos. Ez sem lenne önmagában baj. Ha volna legalább politikai folytatása a sípoló akciónak. Ez a politikai folytatás még kialakulhat, de az esélye nem nagy. Mert a sípolás szervezése sokkal inkább tűnt egyfajta politikai dacnak, mintsem egy átgondolt stratégia részének. Márpedig az, amikor Juhász lement az óvodai nagycsoport szintjére jobban szolgálta eddig is a hatalmat, mint annak ellenzékét. Elfogadva, hogy a volna nem történelmi kategória, azért el lehet gondolkodni azon is, hogy mi lett volna, ha... Ha Juhász elfogadja többi ellenzéki párt meghívását. Ha az ellenzéki pártok megemlékezését úgy szervezik, hogy a végén kényelmesen el lehessen érni Orbán beszédét. Ha Juhász Péter ott hívja fel a tisztelt egybegyűlteket egy sípoló átvonulásra a miniszterelnök színe elé. Alkalmasint persze ez fordítva is igaz. A meghirdetett sípkoncerthez a többiek is hozzászervezhették volna a megemlékezést. Nem tudom mi lett volna, ha... Talán semmi. De az az érzésem, hogy amíg a különböző ovicsoportok az egymás iránti daccal vannak elfoglalva, addig Orbán hatalmát legfeljebb Lázár, vagy valamelyik másik belső rivális fenyegetheti eredménnyel. 2016. október 23-a tehát a politikai patthelyzet jegyében zajlott...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.