NÉPSZABI

SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOGJA
Szerző: Tarski
2016.10.12.

Most már biztos, hogy hazánk egyik meghatározó és a közvéleményt alapjaiban formáló újságja a régi formájában megszűnt, és kétséges, hogy egyáltalán visszatér-e még a média nagy áramlatába. A Népszabadságról van szó, aminek az egyik napról a másikra történő leállítása az egész hazai és a külföldi közvélemény egy részét felkavarta és a legkülönfélébb vélemények alakultak ki erről. Az alkotmánymódosítás mellett ismét van egy olyan téma, amin jól el lehet rágódni és legalábbis megfeledkezni arról, hogy vannak ám ennél lényegesebb problémák hazánkban, mint az egészségügy helyzete, az oktatás, a hazai munkaerő elvándorlása és így tovább. Ahhoz, hogy ezt kissé elfeledhessük, nagyban hozzájárult az ellenzék is, amelyik a végítélethez hasonló problémát kreált az ügyből.

Ahogy én látom most a dolgot, alapvetően két szélsőséges megközelítésben beszélnek erről az ügyről. Az első lényege az, hogy a Népszabadság kiadásának leállítása csupán a lap új tulajdonosának az intézkedése, ami a veszteséges működésének a megszüntetésére irányul. Ez részben elfogadható lenne, ha nem tudnánk azt, hogy minden újság szükségszerűen kapcsolódik a hazai médiapiac rendszerébe és attól nem függetlenítheti magát. Ez azt jelenti, hogy annak nyereséges vagy veszteséges működését a piac kereslet és kínálat törvénye határozza meg. Tehát ha egy lap kellő számú olvasói táborral rendelkezik, akkor nagy valószínűséggel talpon tud maradni. Ezt azonban moderálja az a tény, hogy a mindenkori politikai hatalom mesterségesen is fenntarthat egy újságot azzal, hogy teletömi hirdetésekkel, ami ténylegesen megfinanszírozhatja a lap működését és kompenzálhatja a kiadással járó esetleges veszteségeket.

A Népszabadság ilyen szempontból szerencsétlenül járt, mert bár rengeteg olvasót vesztett a rendszerváltozás után, mégis sikerült megmaradnia a hazai piacon vezető médiának. Nem kis teljesítmény ez, amit mindenképpen pozitívan kell értékelnünk. De ez még kevés volt ám a boldogsághoz, mert 2010 után hatalomváltás történt, és a Fidesz szemében a lap ellenzékinek minősült, ami egyet jelentett azzal, hogy a továbbiakban nem támogatja hirdetések megrendelésével. Ez a kivéreztetés taktikája volt a részükről, ami sohasem állott távol a Fidesztől. Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy bár engedi a lap működését, mert kénytelen engedni a sajtószabadság elve miatt, de nem támogatja azt anyagilag, hanem rábízza a sorsát a piaci versenyre. Az pedig vagy felmorzsolja, vagy sem, attól függően, hogy a tulajdonosok képesek-e a kiadást anyagilag megfinanszírozni. Ezt az elfordulást csak tetézte az a tény, hogy az MSZP alapítványa is eladta a 27%-os részesedését, ami két okból lehetett végzetes. Egyrészt azért, mert ez a résztulajdon is Fideszes körökhöz vándorolhatott, másrészt azért, mert a lap ezt követően nem érzékelhette az ellenzék anyagi támogatottságát sem. Végeredményben az MSZP volt olyan „okos”, hogy a Népszabadságot felkínálta a Fidesz hiénáinak, akik pedig mostanra kerítettek sort arra, hogy kivégezzék a lapot...

ITT OLVASHATÓ