MOST DÖNTÜNK A KÖVETKEZŐ ÉVTIZEDEKRŐL

A TASZ JELENTI BLOG
Szerző: Kertész Anna
2016.10.28.

Rengeteg mítosz és tévhit övezi még mindig a fogyatékos emberek lakhatása körüli vitákat. Miért nem jó nagy intézetben élni, annak ellenére sem, ha ott gondoskodnak az emberről? Miért tolunk ismét milliókat egy korszerűtlen rendszerbe? Kozma Ágnes szociálpolitikus szerint ezekben a hónapokban dönthetünk a fogyatékos gyerekek és felnőttek jövőjéről, és úgy tűnik,
ismét elszalasztjuk a kínálkozó lehetőséget.

Kozma Ágnes szociálpolitikus, a Kenti Egyetemen szerzett doktori címet. Közel 20 éve foglalkozik értelmi fogyatékossággal élő emberekkel, különböző munkakörökben szerzett tapasztalatot. Jelenleg a kenti Tizard Centre kutatója, fő kutatási területe a személyes szociális szolgáltatások.

Széles körű egyetértés látszik abban a hazai és nemzetközi szakma, a magyar kormány és az érintettek között is, hogy jobb lenne, ha a nagy, tömegintézetek helyett kisebb lakhatási formákban élhetnének a fogyatékos emberek. Ha minden akarat egy irányba mutat, akkor mégis mi az oka annak, hogy ez az ún. kitagolási folyamat ennyit késik?

Ez az egyetértés csak a felszínen létezik. Amióta Magyarországon napirendre került a fogyatékos emberek intézeti ellátásának átalakítása az 1990-es évek végén, ez egy távlati és nagyon homályos cél volt. Időközben egyre többen elfogadták és az ügy mellé álltak, de alapvető kérdések nem kerültek megvitatásra és nincsen konszenzus fontos részletekben.

Mik a legnagyobb törésvonalak a vitában?

Általában két szemlélet ütközik. Az egyik esetben pusztán a fizikai infrastruktúra javítása a cél, kisebb, szebb intézetekkel, korszerűbb berendezésekkel. A másik megközelítés szerint, amit egy szűkebb réteg képvisel, egy alapvető, átfogó és mély reformra van szükség és nem pusztán az épületek bezárásáról kellene gondolkodni...

ITT OLVASHATÓ