MIKOR KÖLTÖZNÉK VISSZA MAGYARORSZÁGRA?

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Paul
2016.10.18.

Bő egy hónappal ezelőtt volt egy poszt, melyben egy hír kapcsán azt a kérdést tettem fel nektek, hogy ha az utolsó (vagy jelenlegi) magyarországi fizetéseteket megtoldanák 100 ezer forinttal, visszaköltöznétek-e (vagy maradnátok-e). A poszt kapcsán írta meg véleményét Paul, ez következik most.

„Nemrég olvastam a „százezer forintos kérdés” című cikket. Arra gondoltam reagálnék, megosztanám a véleményem.

Korábban már kétszer is írtam helyzetjelentést ide, így a történetemet csak nagyon dióhéjban említem, hogy legalább a „honnan is ír ez” kérdésre gyorsan választ adjak. 
2012 óta élek Berlinben, feleségem egy évvel később jött ki utánam Magyarországról. Mindketten dolgozunk szerencsére, nem élünk rosszul. 

A kérdésre, hogy „ha megtoldanák az utolsó magyarországi fizetésem 100.000 forinttal, akkor hazamennék-e”, a válaszom nagyon egyszerű és rövid: nem. Mondjuk, ha 200.000 forinttal toldanák meg, akkor sem. Most már, teszem hozzá, hiszen majdnem jött egy lehetőség, de ugye majdnemekre nem lehet életet építeni. 

Ahol a politika miatt veszekszik a család 

Én anno, 2012-ben, két dolog miatt jöttem el Magyarországról. 1. Senki nem akart olyan munkát, adni, ami szabályszerűen eleget fizetett volna (olyan területen dolgoztam, ahol egy minimál alapbér mellé, a jutalék adta a fizetés legnagyobb részét, de azt is szűkösen mérték), 2. A magyar mentalitás és az irány, amerre az ország elindult. 

Sajnos nem tudok politikamentes lenni, bármennyire is szeretném, hiszen a politika játszotta a legnagyobb szerepet a döntésemben. Egy olyan országban éltem, ahol apa és fia összeverekedtek, mert az egyik a narancssárga pártra szavazott, míg a másik a pirosra (nem az én családomból, hanem ismeretségi körből a történet). 

Egy olyan országban éltem, ahol csak azért, mert másképp gondolkodtam, az egyik párt (épp egy ideje kormányon vannak), megkérdőjelezte a magyarságom. Ahol bevett retorika volt, hogy aki nem velünk van, az nem magyar. 

Olyan országban éltem, ahol nagyon ritkán láttam a munkahelyen összefogást, de sz@rkeverést és egymásnak aláásást annál többet. Olyan országban éltem, ahol nincs egymás elfogadása, hanem minden apró eltérés miatt utálni kell valakit. És akkor menekültkérdésről még szó sem volt. 

Fáj, mert Magyarország gyönyörű 

Én ezekkel nem tudtam mit kezdeni. Vagyis dehogy nem, elmenekültem (na, nem olyan értelemben, mint azok, akik ellen sokan szavaztak). Az azóta eltelt 4,5 évben azok a folyamatok, amiket akkor megéltem, nem hogy csökkenni látszanának, hanem egyre csak súlyosabbak. 

Az emberek egyre elkeseredettebbek, az oktatás, egészségügy még trágyább, mint volt és a politika egy olyan torz népet nevel, amivel én azonosulni nem tudok. 

Fáj az egész egy picit, mert Magyarország gyönyörű ország, a családom még mindig ott él és a legtöbb barátom is. De ha belegondolok, hogy vissza kéne térnem abba az élettérbe, összerándul a gyomrom. 

Pont az olimpia alatt voltunk otthon nyaralni. Az az agymosás, ami ment a menekültes szavazáshoz kapcsolódóan, az hányinger..."

ITT OLVASHATÓ