Szerző: jdesi
2016.10.15.
Az utóbbi üzletről nem sokat lehet tudni – miért is lehetne egy újság eladását átlátni, ugyan már – a találgatások két síkon mozognak.
- Az egyik szerint akkor megmenekül a Népszava, mégiscsak lesz pénz, marad egy baloldali lap.
- A másik verzió állítja, Marquard (a képen)a Népszava Pecinája. A dolga az, hogy kellő időben közreműködjön a lap bezárásában, addig pedig a számlát valószínűleg fideszes strómanok állják.
- Ezen találgatások kombinációja, hogy valójában Simicska kaparintotta meg a lapot, hogy ezzel is borsot törjön g-s állandó jelzőjű barátja fitos orra alá.
Közel 20 évig dolgoztam a Népszavánál, egy tucat évig a főszerkesztő-helyettese voltam. Habár egyik pillanatról a másikra úgy vágtak ki két perc alatt, ahogy egy segédtakarítót sem illik, drukkolok a Nápszavának.
Akad még ott egy két-pajtásom – nem sok –, és azt is tudom, fontos szerepe lehetne a sajtószabadság legalább részbeni fenntartásában. (Nem nagyon van és sajnos nem is nagyon lesz neki sajnos, és valószínűleg. De reménykedni szabad.)
Arról nem is beszélve, hogy a Népszava a baloldali progresszió fontos történeti része volt pályája egy részén. Én büszke voltam rá, amíg ott dolgozhattam.
A Népszava régóta eladó, tőkére, gondos gazdára lenne szüksége. Fenyő János 1998-as meggyilkolása óta, röhejes, de ilyenje nem volt. Hányódott, hol lassabban, hol gyorsabban pusztult lefelé, de azért mindig akadtak olyanok, akik szépen gyarapodtak a Népszavából, miközben az ott dolgozók többsége mind nehezebb, sokszor egészen reménytelen helyzetben sínylődött, s csak ügyszeretetből vagy jobb híján tartott ki. Ha kitartott. Mert rengetegen elmentek, nem is mindig a legrosszabbak...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.