Szerző: Péter
2016.10.12.
„Hajnalban kellett felkelnem: mindenki alszik még a házban, amelynek az egyik szobáját bérlem. Megpróbálok csendben eljutni a fürdőszobáig. Ez persze lehetetlen: a lakóházak döntő többségének az egész szerkezete fa: csoda, ha egy-egy lépésnél nem nyikorog. Ha valaki fel- vagy lemegy a lépcsőn, az olyan hangokkal jár, mintha az egész éppen leszakadni készülne.
A vizes helyiségek padlója rendszerint csempézett, de az is a fa födémen: a csempék helyenként billegnek és olyankor nemcsak nyikorgást halunk, hanem az egymáshoz súrlódó csempék csikorgását is.
A lakók hozzá vannak szokva mindenféle zajhoz: a papírvékony falakon keresztül néha a szomszéd telefonbeszélgetései is érthetően áthallatszanak.
Olyan házban lakom, ahol ezt tudják a lakók és kellő kulturáltsággal kezelik: halkan tévéznek, halkan hallgatnak zenét; a társasági élet a legtöbb lakószobától távolabbi étkezőben és teraszon zajlik.
A keverőcsap csodája
A házat magyarok bérlik és adják ki szobánként. Feltehetően ennek köszönhető, hogy a konyha és a fürdőszoba is fel van szerelve azzal a fantasztikus technikai vívmánnyal, amely a brit lakásokból általában hiányzik (és sokszor nem is értik, hogy mi az, ha megpróbáljuk elmagyarázni): ez nem más, mint a keverőcsap.
Igaz, most jut eszembe, laktam olyan házban is, ahol pakisztáni volt a tulajdonos és ott is volt egy keverőcsap – de azt a házat kifejezetten bérbeadás céljára rendezték be.
Amikor beköltöztem, a tulaj fel is hívta a figyelmemet erre a különlegességre és többször részletesen elmondta, hogy ha például túl forró a víz, akkor nyissam meg a hideget is, de anélkül ám, hogy a meleget ugyanakkor elzárnám, és akkor egyszerre fog folyni a kettő és így beállíthatom a megfelelő hőmérsékletet, úgy bizony!
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.