KRIZANTÉMTÓL A HALOGÉN-TÖKIG...

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2016.10.31.

Ismét itt a Mindenszentek és itt a halottak napja, ismét útrakel az ország, a családok járják a temetőket, a virágárusok kaszálnak, aki még él, azt már csak egy hajszál választja el attól, hogy rá is virágot helyezzenek, mire vége az ünnepnek.
Magyarországon vagyunk, megadjuk a módját, az egynapos megemlékezésből kétnapost csinálunk, Mindenszenteken is a halottainkat látogatjuk, jóllehet itt a nép túlnyomó többsége vallástalan,vagy rizskeresztény.
Ezt a kifejezést azokra alkalmazták a japánok, akik anyagi előnyök fejében vallották magukat kereszténynek hajdan.
A vallások többsége tagadja a szentek létezését, de hát ha magyarembernek erre célzást teszel, már kezdi is gyűjteni a rőzsét a máglyádhoz...
Jó, a Mindenszentek ünnepe is alkalmas a halottainkról való megemlékezés technikai lebonyolítására, végtére is az emberek ezidáig a NER világán kívül éltek, és ez súlyos rendetlenségekkel járt.
Például a népek összevissza haltak szerte az országban, sőt némelyek még külföldön is - lesz itt gubanc, ha a végelszámolásnál Viktor megfújatja a harsonákat Antilop arkangyallal, a migránsok vándorlása kutyafüle lesz ahhoz képest, amit ez a sok anarchista halott művelni fog.
Már, ha lesznek még harsonák, és nem fújják meg azokat is időnap előtt, a NER keretében.
Nem kizárt, a katonaságnál nálunk is volt olyan szolgálatvezető őrmester, aki lelopatta a saját folyosóiról is a riadóra rendszeresített petróleumlámpákat, hogy többletet, és ezzel cserealapot képezzen a jövőre nézve, a többi szolgálatvezetővel közös piacon...

Szóval vándorol a nép, cipeli a fehér krizantémot, a sírokra mécseseket helyez, a márványt lemossa, az elhunytak kicsike háztáji gazdaságát felkapálja, az év során szépen megerősödött gyomokat kihúzgálja, és ha van még hozzá energiája, akkor a halottra is emlékezik.
Juliska tántira, akit egész életében csak annak a koszos vén dögnek emlegetett, az elhunyt férjre (büdös szeszkazán, most verekedj, ha tudsz!) és a többiekre, akik hóttukban mind-mind megnemesedtek, rendes és szép emberek lettek, tulajdonképpen ők a mindenszentek.
De magyarember már csak ilyen, "halottról jót, vagy semmit!" - mondja, és ha valaki emlékezteti arra, hogy élete halottja mellett kimerítette az Isten által való megpróbálás fogalmát, hát akár nagykést is ragad háziszentje védelmére.
Hazudunk reggel, hazudunk este, meg a kettő között is, miért éppen a halottainkról ne hazudnánk - magunknak, elsősorban.
Nem baj ez tulajdonképpen, valószínűleg a szervezet védekező reakciója lehet a valóságos veszteség ellen, ugyanis a halál az élők számára kétségkívül veszteség, merthogy olyan, hogy jó, vagy olyan, hogy rossz ember vegytisztán nincsen, talán szeretett Vezérünk a kivétel, aki számára én is félretettem egy jelentősebb összeget krizantémra, de az ember általában jó is meg rossz is, rendes is meg tróger is, ha férfi, ha nő - édesmindegy...

ITT OLVASHATÓ