KRITIKUS TÖMEG

GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Andor Mihály
2016.10.20.

El kell érkeznie annak a pillanatnak, amikor Orbán hívei már úgy érzik magukat, mint a megszállók egy idegen országban, ahol minden sötét zugból az ellenállók golyója leselkedik rájuk.

Tekintélyes tudósok és kevésbé tekintélyes politikusok azon vitatkoznak, hogy már diktatúra-e az Orbán-rendszer vagy még nem. Meg azon vitatkoznak, hogy legyőzhető-e Orbán demokratikus eszközökkel. Meg azon, hogy választási győzelem esetén van-e jogi alapja annak, hogy a demokrácián elkövetett kétharmados erőszakot feles törvényekkel megsemmisítsék. Meg azon, hogy a jogi megsemmisítést a legyőzöttek bevonásával vagy nélkülük kell-e elvégezni. Meg azon, hogy jogszerűen ki lehet-e rúgni az életfogytiglan bebetonozott legfőbb ügyészt és az összes kilenc évre kinevezett komisszárt. Érthető az aggodalom, mert – ahogy sokan kifejtették – kétharmadnál kisebb arányú győzelem esetén az orbáni törvények és az orbáni beépített emberek lehetetlenné teszik a kormányzást.

Én azonban úgy vélem, hogy az alapvető kérdés nem jogi, hanem szociológiai természetű. Mert megtalálhatják a jogtudósok a szakmai szempontból legtökéletesebb érveket, de ameddig a magyar társadalom jelentős részére ezek az érvek nem hatnak, addig Orbánt nem lehet elzavarni. Ahhoz viszont, hogy bármilyen jogi érv hasson, a rendszer elutasításának (nevezhetjük utálatnak vagy gyűlöletnek is) el kell érnie egy kritikus tömeget. El kell érkeznie annak a pillanatnak, amikor hívei már úgy érzik magukat, mint a megszállók egy idegen országban, ahol minden sötét zugból az ellenállók golyója leselkedik rájuk. Egy ilyen közhangulatban már saját katonáinak is egyre vállalhatatlanabbá válik a vezér melletti kitartás, és megindul a tömeges dezertálás. A történelemben sok példa volt erre.

A kérdés tehát úgy merül föl, hogy mikor és mitől éri el a rendszer elutasítottsága a kritikus tömeget. Bevallom, fogalmam sincs. Az elmúlt hat év során sokszor gondoltam úgy, hogy már-már eléri, hiszen az Orbán-rendszer egymás után taposott bele nagy társadalmi vagy foglalkozási csoportokba: a magánnyugdíjat gyűjtögetőkbe, a tűzoltókba, az orvosokba, a rendőrökbe, a pedagógusokba, a diákokba, a rokkantnyugdíjasokba, a munkanélküliekbe, a földművelőkbe, a bírói karba, a kiskereskedőkbe, a trafikosokba, a sztrájkjog elvételével és a munkaügyi törvényekkel minden alkalmazottba, a lezsírozott közbeszerzésekkel a vállalkozókba. Hallatszik morgolódás, érződik utálkozás, de a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy még mindig messze vagyunk a kritikus tömegtől.

Ameddig az Orbánt elzavaró és az Orbán-rendszer visszatérését lehetetlenné tevő kritikus tömeg nem áll össze, addig fölösleges azon vitatkozni, hogy milyen jogi eszközökkel mit lehet megtenni és mit nem. De amikor majd összejön ez a kritikus tömeg, akkor az igazságtétel bármilyen formájának meglesz a legitimitása...

ITT OLVASHATÓ