KIVONULÁS

SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOGJA
Szerző: Tarski
2016.10.15.

Napi hír az, hogy a DK négyfős parlamenti csoportja végleg elhagyja a parlamentet. Gyurcsány Ferenc, a párt elnöke hazai, majd nemzetközi sajtótájékoztatón indokolta meg ezt a lépésüket. Eszerint nem vesznek részt a plenáris üléseken, a bizottságok munkájában, a vitákban, a határozathozatalokban, nem nyújtanak be írásbeli kérdéseket, egyúttal tudomásul veszik, hogy emiatt elveszítik teljes képviselői tiszteletdíjukat. Csupán akkor fognak jelen lenni, ha egy törvény megszavazáshoz kétharmados többségre lenne szükség, ehhez azonban nem kívánnak segédkezni a Fidesz javára. Gyurcsány Ferenc érvei között szerepeltek mindazok a sérelmek, amelyek borzolták az utóbbi idők politikai életet. Ezek közé tartozik a Fidesz népszavazási eredményeinek "elhazudása", a "szemforgató alkotmányozás", továbbá, hogy korábban maga a kormányfő rendelte el civil szervezetek törvénytelen vegzálását, végül pedig a Népszabadság politikai indíttatású bezárása. Gyurcsány szerint ha nem lépnek, akkor a DK is a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) láncszemeivé válik.

Egy párt részéről kétségtelenül szokatlan lépés a parlamentből történő végleges kivonulása. Arra már sok példa volt és nyilván lesz is, hogy egy-egy szavazás során kivonulnak a képviselők a parlamentből, de ez nem jelentette sohasem a végleges kivonulást. Egy ilyen lépéssel kimutathatták azt, hogy nem értenek egyet az adott problémának a hatalom által történő megoldásával, de később egyéb kérdések megvitatásában részt vállaltak. A DK-nak ez a mostani lépése azonban több olyan problémát vet fel, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Az első ilyen probléma inkább elméleti jellegű. Mire is szolgál a képviseleti demokráciában a parlamenti jelenlét? Arra, hogy egy létező választói akaratot a parlamenti képviselők a politika szintjén is megjelenítsenek és azért minden törvényes eszközzel harcoljanak. Ha egy párt kivonul a parlamentből, akkor ezt az akaratot nem fogja a továbbiakban képviselni, harcolni sem tudnak ott ezért, ami ismét több kérdést vethet fel. Vajon joga van-e egy pártnak, vagy akár egy képviselőnek is arra, hogy ezt a választói beleegyezése nélkül megtegye? A válasz nyilvánvalóan nem, nincs joga hozzá, hiszen a korábbi választás során arra tettek fogadalmat, kértek és kaptak erre mandátumot, hogy négy éven keresztül ezt a választói akaratot képviselni fogják a parlamentben és foggal-körömmel harcolni fognak érte. Az a tény, hogy ezt a fogadalmukat nem tartották be, egyértelműen a saját hitelességüket rontja le a végletekig.

Gyurcsány Ferencnek ez a mostani lépése nem volt az egyetlen különösen rossz húzása. Emlékszünk arra, hogy 2009-ben lemondott a kormányfői tisztségéről, amivel egy olyan miniszterelnök jelölti castingolási időszakot alapozott meg, amivel nem csupán a saját hitelességét rontotta tovább, hanem az egész baloldalét is. Akkor is az volt a gond, hogy idő előtt dobta be a törölközőt, hiszen ha jól megnézzük a dolgot, akkor semmi különösen súlyos oka nem volt a lemondásának. Lemondott azért, mert az SZDSZ kiugrott a koalícióból, és ezért kissé nehezebbé vált a kormányzása. De ha valaki elmegy miniszterelnöknek, akkor inkább haljon meg, minthogy visszaadja a választóitól kapott mandátumát. A nép szava Isten szava. Ez olyan alaptétel, amit egyetlen kormányfő sem szeghet meg...

ITT OLVASHATÓ