Szerző: Szele Tamás
2016.10.02
Illetve nem.
Épp, hogy nem lesz átlagos: bár tagadhatatlan, hogy hétfő lesz.
De holnap kezdődik hivatalosan is a Gyűlölet Kora. Ne áltassuk magunkat, ne legyünk optimisták, ne mondjuk azt, hogy „akármi is lesz az eredménye, csak legyünk túl ezen a népszavazáson, aztán már csak könnyebb lehet”, dehogy lesz könnyebb. Nehezebb, rosszabb lesz.
Először is komolyabb mennyiségű ír vagy belga söripari termékbe (Guiness, netán Bellevue Kriek) le merném fogadni, hogy a végeredmény távolról sem lesz egyértelmű. Sőt, még kétértelmű sem lesz: minden arra mutat, hogy legalább két hétig értelmetlen részadatokat próbálunk majd kiértékelni. Nem érkezik be minden eredmény egyszerre, komoly fejek fognak főni a reális információk meghamisításának mikéntjén, és első körben mindegyik politikai oldal bejelenti majd, hogy hurrá, győzött.
Azt, hogy valójában ki győzött, nézetem szerint sosem fogjuk megtudni, ugyanis ennek a referendumnak nem lesznek hitelesnek tekinthető eredményei. Már maga a szavazási rendszer is igazságtalan, néhol a törvénytelenség határát súrolja, a számlálók tisztességében vagy megbízik a választó, vagy sem, de a nyilvánosságra hozott sarokszámok semmiképpen sem lesznek reálisak.
Mivel pedig ebben a kampányban eddig sosem látott erők mozdultak meg, malomkövekkel hegyezte az ország még a ceruzáját is, ezek az erők nem fognak elnyugodni pár pillanat alatt. Ezeket a szellemeket kiengedték a palackból, és igen erős démonok, ghoulok: nem fognak maguktól visszamenni, ezek itt fognak tombolni még évekig.
Van egy érdekes plakát az amerikai polgárháború idejéből: egy északi és egy déli katona feszíti egymásnak a fegyverét, kézitusában, egymástól öt centire van az orruk, résnyire szűkül a szemük, halálos gyűlölettel néznek egymásra, itt valakinek vesznie kell – és az arcuk egyforma. Csak a ruhájuk különbözik.
Nem kell ahhoz delphoi jósdának lenni, hogy megmondjuk: az eredményeket a vesztes fél mindenképpen meg fogja kérdőjelezni, és tekintve, hogy ez a dolgok jelenlegi állása szerint csakis az ellenzéki oldal lehet, ők fogják követelni majd a referendum megismétlését. Kérdéses, hogy erre egyáltalán lesz-e közjogi lehetőség, de alapvetően nem is erről szól a dal, természetesen semmiféle ismétlés nem lesz. Azonban a narratíva akkor már a szavazás elcsalását fogja emlegetni – még szerencse, hogy ennek az oldalnak nincs egy Budaházyja, aki hidat foglaljon az ügy érdekében.
Ámde az ellenzék fragmentált, már azon is ki fog törni a belháború, hogy ki követelje az újabb referendum kiírását, most neveket nem említenék, de jobban fogja egymást utálni az emilyen és amolyan ellenzéki, mint a kormánypártot és a szélsőjobbot együtt. Ugyanis az, aki ezt elkezdi elsőként és a közakaratot képviselve követelni, automatikusan vezető tényezővé növi ki magát. Ő lesz jókor, jó helyen.
Ha meg tetszik figyelni, a helyzet tükörképévé kezd válni a 2006-osnak, azzal a különbséggel, hogy nem kell tartani ellenzéki részről erőszakos megnyilvánulásoktól, hiszen ki a csoda verekedne, gyújtogatna? Nincsen olyan embere a kormánnyal szemben állóknak. Persze, ez nem zárja ki, hogy ismeretlenek esetleg felgyújtanak majd ezt-azt ellenzéki jelszavakat skandálva, és senki sem fogja tudni, kik is lehetnek, de hát vannak ilyen rejtélyek a magyar történelemben, és valamilyen alapon csak be kell majd vezetni a rendkívüli állapotot...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.