HÉTFŐ REGGEL

KANADAI MAGYAR HÍRLAP
Szerző: Szűcs Balázs református lelkész
2016.10.01.

“Az én fiatalkoromban úgy beszéltünk a «magyar glóbusról», mintha egészen külön darabja volna a világnak,  biztos elszigeteltségben, a monarchia Védőburka mögött.  Rettenetesen megbűnhődtünk ezért.”

(Babits Mihály: A mai Vörösmarty- ünnepi beszéd, 1935)

 

Nem a bevándorlás, a migráció vagy az integráció összetett kérdéseihez szeretnék hozzászólni. Hanem ahhoz a „keresztény kártyához”, amit a kormány elővett és használt a kampány során.

Mindenekelőtt kifejezetten furcsa volt és a kereszténység nem éppen a leghitelesebb időszakait idézték azok a kijelentések, amikor az ország vezető politikusai vagy éppen az Országgyűlés elnöke Magyarország keresztény gyökereiért aggódtak.

Sokkal inkább itt lenne az ideje, hogy kimondjuk: a keresztyénségből a továbbiakban ne csináljon senki ideológiát. Ideológiákkal tele a padlás. Cselekvés kellene. Látható lépéseket tenni például a gyermekszegénység és a nők elnyomása ellen, emberhez méltó munkát és lakhatást biztosítani, emberként viselkedni roma embertársainkkal és még sorolhatnánk.

Ez persze kényelmetlenséggel és szembenézéssel járna, ahol bizony fény derülne gyávaságainkra, mulasztásainkra, sikertelenségeinkre. Éppen itt kezdődne el a lényeg, amit hitnek nevezünk és itt érne véget az ideológia, amit legyártottak nekünk.

Egészen megdöbbentő volt, ahogy a kereszténységet egyesek eszközként használták fel „Európa megvédésére” és saját politikájuk igazolására. A kereszténység nagy lehetősége és ajándéka éppen a változás. Hogy Istennel való kapcsolatunkon keresztül (újra és újra) megújul az életünk és végre pont azok akarunk lenni és azok leszünk, akik vagyunk: emberek. Se többek, se kevesebbek.

Megéljük, hogy a különbözőség nem fenyegetés, hanem lehetőség. És nem az számít, hogy ki honnan jött (hogy milyen a bőre vagy a nemzetisége, származása), hanem, hogy mit csinál az életében. Mire jutott és hogyan jutott el odáig. Onnantól már nem kell, hogy megmondják, hogy kiről mit kell gondolni.

Hiszen elég csak megnézni a Biblia főbb alakjainak a történetét, de Európa és benne Magyarország története is a folyamatos változások története. Ami nem változik, az nem él. Miért akarnánk egy népszavazással elhitetni magunkkal, hogy sikerült megállítani az időt, megvédtük az országot és igazságosan döntöttünk két tollvonással emberek sorsáról?

Ugyanis itt emberek sorsáról van szó. És hiába akarja mindenáron a „rábeszélőgép” a szánkba adni a legújabb szöveget: nekem ezek az emberek akkor is emberek maradnak és nem migránsok lesznek. Bajba jutottak, akik segítséget kérnek. És van köztük mindenféle: szomorú, reménykedő, gazember és becsületes is. Ahogy köztünk magyarok között is vannak szomorú, reménykedő, gazember és becsületes emberek.

Az iszlám világban igencsak meglepő dolgokat találnánk, ha elkezdenénk végre őszintén beszélni. Például kiderülne, hogy ilyen, hogy iszlám vagy kereszténység nem létezik. Iszlámok és kereszténységek vannak, különféle hagyományokkal, nézőpontokkal, értelmezésekkel, irányzatokkal és akkor még szót sem ejtetünk az egyes emberek egyéni meggyőződéseiről. Persze lelkészként megértem, hogy szeretnénk eligazodni a világban és ehhez kapaszkodók kellenek.

Kényelmes lenne, ha minden fekete vagy fehér lenne, könnyű lenne a döntés, ahogy ez a hazug népszavazás hazug kérdése sugallja. Ha őszinték vagyunk magunkhoz tudjuk: a világ nagyon bonyolult, összetett és változó.

Ezért maradok otthon és nem megyek el szavazni...

ITT OLVASHATÓ