HAZÁTLAN, BOZONTOS SZÍVÜNK

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: rezeda
2016.10.13.

Arról ábrándoztam, hogy szűkes közönségemnek elmesélem a Bhagavad-ghítát, abból a célból, hogy a mai vészterhes időkben szellemi muníciót meríthessen belőle. Aztán lemondtam ebbéli szándékomról, mert ilyen szöveg most minálunk nehezen értelmezhető:

„Minden ember akaratlanul kényszerítve van, hogy az anyagi kötőerőkből születő impulzusok szerint cselekedjen; ezért senki sem maradhat tétlen, még egy pillanatra sem.” Be kell látnunk, hogy ez nem egy elsőáldozós duma, ellenben jó.

Krisna urunk ugyanis a cselekvés szükségességét magyarázza el nékünk, majd a meditáció fontosságát hirdeti, és az istenség áhítatos szeretetét („bhakti”) jelöli meg az üdvözülés útjaként. Nem egy pannonhalmi apátság, ezt be kell vallani. De fölösleges is, hisz mindnyájan menekültek vagyunk az új kötelezettség szerint.

Menekültek a hazában. Mintegy hatmilliónyian. És a mostani állapotokban, amikor törvényt ül rajtunk a gyalázat, be kell látnunk a cselekvés szükségességét. Reggel, ahogyan az szokásban van nálam, elindultam a boltba, hogy beszerezzem azt a kalória-mennyiséget, amely szükséges (és elégséges) ahhoz, hogy elmeséljem a fejem tartalmát.

Rengeteg keményen dolgozó kisemberrel találkozhatik ilyen alkalmakkor – naponta – a ’zember. Egyébként már őszül is, és ittfelejt, sötét van tehát. Mivelhogy ez egy zabolátlanul boldog ország, és jobban is megy neki, ahogyan azt mondják az okosak, csupa vigyorival kéne összefutni ezen a túrán...

ITT OLVASHATÓ