Szerző: PuPu
2016.10.27.
Mit mondjak, nehezen kezelhető az elvtársnő, vagy hogy is hívjuk magunkat mostanában a baloldali mozgalmakon, legkivált annak fellegvárán, a Szocialista Párton belül.
Rengeteg fegyelemsértés van már az ő rovásán.
Ezek egyik fele a zenei ízléséhez kapcsolódik.
Valamiért stílustörésnek érzi a szocialista kongresszusok befejezéseként a Székely himnuszt, vagy az Ébredj magyart énekelni, ellenben Bajnai megválasztásakor helyénvalónak tartotta az Internacionálét énekeltetni, mitől is a résztvevők fele egy nyugati szociáldemokrata párt kongresszusán, másik fele Recsken kezdte magát érezni.
A szocialisták eme tudathasadozott állapota már a múlté, mióta nem osztanak jutalmat az Internacionálé felcsendülte előtt, azóta zenei memóriájuk kissé megkopott, egy nagy Faust fognak ingyen énekelni...
A másik dolog, ami Havas Szonja rovásán van, az kissé ambivalens viszonya 1956-hoz, mely azt jelenti, hogy bár nem tartja forradalomnak - mondhatnánk, ellenkezőleg - viszont ha azt mondjuk, hogy nem szereti az emlékét, hát simogatóvá tompítjuk a sajnálatos eseményekkel kapcsolatos érzelmeit.
Ha ezzel kapcsolatban megnyilatkozik - ne tagadjuk hogy eltérve a hivatalos kánontól - hát feláll a szőr a széljobbtól a balszélig korunk minden forradalmárának hátán, merthogy a hölgy nem köntörfalaz, a véleményét elmondja annak, aki kérdezi.
Mit mondjak, nem sűrűn kérdezik.
Idén viszont az orosz köztévében, a főszerkesztő-helyettes Dmitríj Kiszeljov készített egy műsort 1956 kapcsán, melyben megszólaltatta őt is, és Havas Szófia konzekvens álláspontot képviselve elmondta: a fasiszták házról-házra járva keresték a kommunistákat és a zsidókat, továbbá meggyőződése, hogy az események nem törhettek volna ki a CIA által kiképzett, volt nácikból álló diverzánsosztagok nélkül.
Ami a kommunisták begyüjtését illeti, ezen nem érdemes vitát nyitni, ez történelmi tény, akiket gyorsan-frissen nem öltek meg, azokat elkezdték október végén összeszedni.
Ebben a tevékenységben vett részt a galamblelkű Wittner Mariska is, de számtalan fénykép és tanúvallomás, visszaemlékezés támasztja alá az állítást.
Ami a zsidókat illeti, az antiszemitizmus nem volt általánosnak mondható, talán a Miskolcon a szovjet hősi emlékműre akasztott zsidó kereskedelmi utazótól és egy vidéki zsidó öregotthonban a lakóknak tartott politikai oktatáson túl szervezett akcióról nemigen tudunk, ez persze nem zárja ki az egyéni akciókat, hiszen még csak egy évtized telt el a nácik leverése óta, akik tele lehettek bosszúvággyal...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.