Szerző: Herczeg Sándor
2016.10.22.
Volt, akit csak úgy ismertek: „Kócos”. Akadt, aki önkéntesként a sebesülteket igyekezett menteni. Nem mindig ismerték a veszélyt, talán fel sem mérték. Nem mindegyikük volt makulátlan előéletű, de sorsuk 1956-ban egy irányba mutatott és végül életüket adták azért, amiben hittek.
Az 1956-os forradalom után kivégzettekről számtalan történeti forrás áll rendelkezésre, hiszen a visszaemlékezések és a peranyagok ma már jórészt hozzáférhetők. Sokkal kevesebb nyom maradt azonban azok után, akik az utcai harcok során vesztették életüket, több esetben akár ismeretlenek is maradtak, noha több ezer emberről van szó. A folyamatosan mozgó és személyi összetételükben változó egyes csoportokról is sok történelmi munka született, de a téma korántsem lezárt. Nem is vállalkozhatom elemzésre, de az utókor számára mégis érdemes néhányukat bemutatni, hiszen ők nemhogy a szabadságot, de a forradalom végét sem érhették meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.