HÁROM MUNKA SEM VOLT ELÉG MAGYARORSZÁGON

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Little Pearl
2016.10.06.

Sokan vannak Magyarországon olyanok, akik egyszerre több munkát is vállalva próbálnak boldogulni, hol több, hol kevesebb sikerrel. Ez persze nem újdonság, régebben is így volt, miként ez a mai posztból is kiderül. Szerzője, Little Pearl több mint tíz éve döntött úgy, hogy elég volt az egyik napról másikra élésből, és nekivágott. Ma Amerikában él, és csak egy dolgot sajnál…

„Egy hónap múlva lettem volna 46, amikor felültem a repülőre. Magyarországon ez már korosnak számít az újrakezdéshez, de én egy olyan országba jöttem, ahol 46 évesen még szülnek az anyák, vagy örökbe fogadnak, vagy csak simán újrakezdenek.

Mint én. Én újrakezdtem.

Magyarországon három munkahelyem volt, a főmunkám éjjel 10-től reggel 6-ig. A másodállásom kedden és pénteken nappal 7-től kb. délután 6-ig, de néha egyenesen onnan mentem éjszakázni, szóval azokon a napokon nem aludtam. A harmadállásom szerda, szombat és vasárnap délután 4-5 órát tett ki körülbelül.

Volt olyan hét, hogy egész héten összesen aludtam 10 órát, más egyetlen éjjel alszik ennyit. Olyan kimerült voltam, hogy már fájt, de csináltam hat évig, mert muszáj volt.

Most ne menjünk bele az apuka szapulásába a gyermektartás miatt, csak tényként írom le, hogy feketén dolgozott, hivatalosan munkanélküliként „tengődött”.

Gyermekem szinte nélkülem nőtt föl, anyám segített éjszakánként és hétvégéken, amíg dolgoztam. Annyi tb-t fizettem havonta, mint most a minimálbér (90-es évek vége, 2000-es évek eleje), de még a jogosítványom meghossszabbításáért is fizetnem kellett a dokinak 10 ezret, mert ha nem vagyok hálás, akkor muszáj elmennem mindenféle vizsgálatra (és addig is kib#szik velem).

Természetesen a nyugdíjmegtakarításomat át/elvette a magyar kormány, hogy vigyázzon a millióimra (nem tudom, elég finoman fogalmaztam?), akkor már rég itt voltam, de akkoriban még gondolkoztam azon, hogy öreg koromban visszamegyek Magyarországra. Így ma már nem hiszem, mert még képesek, és államosítják az itteni megtakarításaimat is, ha odaviszem.

Szóval elindultam, 45 évesen és 11 hónaposan. Nem megmagyarázni akarom a döntésemet, de egyszerűen nem láttam a saját és a gyerekem jövőjét. Nem tudtam tervezni még a következő hétre sem, nem hogy 5-10 éves távlatra.

Magyarországon nem volt hitelem, nem mentem csődbe, csak nem lehetett tervezni a jövőt..."

ITT OLVASHATÓ