GYÓGYSZER A KIÉGÉS ELLEN

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2016.10.09.

Sokan kérdezik mostanában tőlem: mondd, te nem érzed, hogy elég? Ennyi fronton folyamatosan küzdeni..ennyi konfliktust felvállalni, ennyi kudarcot megélni…. ennek csak kiégés lehet a vége.

A kiégés nyomait nem érzem, azt persze igen, hogy fáradok, és azt is, hogy egyre nehezebben állok fel, mikor újra és újra kirúgják a lábat alólam. Talán írtam már egyszer, az a szerencse, hogy annyira szerteágazó a munkánk, annyi területen dolgozunk, egy településen belül is, és földrajzilag is több helyen, hogy a kudarcokat mindig ellensúlyozza valami sikerélmény. Ha a munkahely-teremtésben van kudarcunk, pl. most az aszalóberendezéssel, akkor az iskola ad erőt. Ha a faluban a közösségfejlesztés hoz konfliktust, akkor a munkatársak csapata lendít tovább. Ha az egyik településen a hivatallal konfrontálódunk, a másikon a családsegítő együttműködése adja vissza a reményt, hogy érdemes csinálni. Ha az egyik pályázatunkat elutasítják, a másikon pedig a lezárása után kiegészítő támogatást szavaznak meg, az visszanyomja az ember keserűségét.

No és ott van a legfontosabb kiégés elleni „gyógyszer”, hogy nem vagyunk egyedül. A „Lovagkereszttel a tanodánkért” akcióba már 122 ember szállt be. Legalább százan vannak, akik ebben a tanévben „örökbefogadók” és a gyerekek térítési díjával a művészeti iskolai képzésüket támogatják. 44 ösztöndíjas támogatónk van. Csak az idén közel hatszázan küldtek támogatást, adományt, azok számát, akik a mások által szervezett gyűjtésekhez csatlakoznak, meg sem tudom becsülni. Több százan vannak azok is, akik egy év alatt valamilyen önkéntes munkával kapcsolódnak hozzánk, a paletta nagyon széles, aki akar, talál kapcsolódási pontot. És ott vannak a magánszemélyek mellett a cégek, az intézmények, művészeti csoportok, iskolák, egyetemek, más hazai és nemzetközi alapítványok, akik támogatnak, programokat ajánlanak, bevonnak minket, gyűjtenek nekünk, beszélnek rólunk, felhívják mások figyelmét ránk.

Aztán ott vannak a követők, akik olvassák, figyelik, osztják a közösségi oldalaikon, amit közzéteszünk, és ezzel olyan emberekhez is eljuthat a munkánk híre, akiket egyébként nem érnénk el. És ott a média, azokkal a remek újságírókkal, akik figyelik a munkánkat, tudósítanak róla, riportokat készítenek, megemlítenek cikkekben, beemelve minket újra és újra az olvasói közegükbe, a nélkül, hogy kérnénk. A pár hónapja nyitott új közösségi oldalam lájkolóinak száma napról napra nő, már nyolcezernél is többen követik. Egy-egy különlegesebb hír, mint pl. most az, hogy két toldi roma munkatársam elkezdte az esti gimnáziumot, hogy érettségit szerezhessen, több mint 52 ezer embert ért el, 1700-an örültek a hírnek, és 120-an kommentelték is.

Bár nem tudom pontosan megbecsülni, de azt hiszem, az Igazgyöngy körül már biztosan sok ezer segítő, biztató, nekünk drukkoló, velünk, a munkánkkal szimpatizáló ember van. Ők erőt adnak, segítenek abban, hogy bírjam, bírjuk.

És akkor még nem beszéltem a gyerekekről. Akik naponta erősítenek rá: “Kell, hogy tedd a dolgod, minden akadály ellenére, nem adhatod fel. Mi lenne akkor velünk?”

ITT OLVASHATÓ