GYEREKKEL, FOGYATÉKKAL, SZEGÉNYEN - KINEK NEM JUT ALBÉRLET BUDAPESTEN?

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: KMÉRCE
2016.10.06.

Töretlenül nőnek Budapesten és a nagyobb egyetemi városokban is az albérletárak: tovább szűkül a piac, miközben egyre nő a kereslet, de sem a központi állam, sem a városi, kerületi önkormányzatok nagy része nem érzi létfontosságúnak, hogy szabályozó, támogató, cselekvő erőként lépjen fel a lakhatási biztonság érdekében. Pláne akkor nem, ha a kiszolgáltatott csoportok védelméről lenne szó. Ezúttal őket, a diákokat, a szegény dolgozókat, a krízishelyzetbe kerülőket, a kisgyermekkel a meredély szélén egyensúlyozókat, a fogyatékosként még esélytelenebbeket kérdeztük arról, hogyan (nem) találnak lakást Budapesten.

A fővárosban különösen akutnak mondható lakhatási problémák közismertek, a sajtóban szezonális csomagolásban jönnek szembe a tünetek: így nyár közepén-ősz elején jellemzően az egyetemisták lakáskeresése kapcsán merül fel, mennyit emelkedtek egy év alatt az árak, és milyen mértékben nyomja fel őket a tanév kezdete.

Nem reprezentatív felmérésünkben szerepelt olyan diák is, aki egyedül keresne szobát és egy, már egyetemistaként is saját, magasnak mondható keresettel rendelkező pár. A 20 éves Marci csak egy szobát szeretne, a két évvel idősebb Róbert és barátnője lakásba költöznének, büdzséjük is kétszer olyan magas, 100 ezer forintnál jár. Mégis mindkét esetben azzal szembesülnek, hogy „nem találnak olyat, ami megfelelne az elvárásaiknak és a lehetőségeiknek”, Marci szavaival: „ami normálisabb, emberibb, kellemesebb szoba lenne, általában eléggé drága”.

Amiből az is következik, hogy aki nem számíthat családi, baráti segítségre, mint a nekünk válaszolók, feltehetően le is mondhat a tanulmányokról. És hiába mondja magát szerencsésnek, mint például Róbert, mert „a korosztályunkban jól keresünk”, még így is egy kölcsönlakásban kénytelen átvészelni az albérlet keresés elhúzódó időszakát...

ITT OLVASHATÓ