Szerző: Föld S. Péter
2016.10.08.
Vagy olyan, ahova írni szeretnék.
Most, hogy a Népszabadságot puccsszerűen elfoglalták, azért ezt még megírom. Hogy volt már ilyen az életemben.
1991 és 1998 között a Kurírnál dolgoztam. Annak a lapnak úgy lett vége, hogy 1998. szeptember 30-án megjelent a szerkesztőségben a lap tulajdonosának, a Postabanknak egy főosztályvezetője és közölte velünk, hogy másnaptól nem jelenik meg a Kurír.
Előzmény persze ott is volt. A lap címoldalán aznap egy Pintér Sándorról cikk volt olvasható. Pintér már az első kormányban is belügyminiszter volt, és a (tervezett) cikksorozat a Clodo nevű, bombagyárosként elhíresült német illető kapcsolatáról szólt.
Az első írás megjelent, a többi már nem.
A lapgazda Postabank állami tulajdonban volt, a miniszterelnököt Orbán Viktornak hívták.
Most a Népszabadság szűnt meg.
Nem tudom, írhatok-e még a mai Magyarországon, lesz-e olyan újság, amely közli a cikkeimet. De ezt a történetet még el szerettem volna mondani. Hogy senki ne érezze magát biztonságban. Ne higgye azt, hogyha behúzza fülét-farkát, akkor megúszhatja.
Ami ma a Népszabadsággal történt, az mindenkivel megtörténhet.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.