ENNYI ENERGIÁVAL MIÉRT NEM SZÓNOKOL OTTHON A TÜKÖR ELŐTT, AHOL AKKOR HAGYJA FAKÉPNÉL MAGÁT, AMIKOR AKARJA?

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2016.10.17.



Marhára tudnám élvezni, ha legalább egyetlen napom úgy telhetne el, hogy ne röfögne bele az aurámba ez a szemtelen, pofátlan, gusztustalan egyén. Akinek a környezete bemagyarázta, hogy kurvára bármit megtehet, és mindent aszerint is alakítanak, ahogyan a nagybeteg kénye-kedve azt megkívánja.

Miután tegnap a Gangesznek, Dunának egy a hangja című népszórakoztatási pótcselekvést letudta, ma 10 óra körül megadta a rekedt hangot a gránitot – szilárdsági értelemben – jobbról előző alaptörvény sorban hetedik módosításának teljesen komolyanvehetetlen, de komoly pofával ránk erőltetett vitájához. Egyesek ezt valamiért érdemi vitának nevezik, bár a süketek párbeszéde sokkal találóbb kifejezés arra, ami hetedik éve történik. A parlamentben is.

Tehát az volt, hogy reggel 9 órára összeterelték a nyájat, a magyar demokrácia egyik dicsőséges ünnepnapján, amikor is az lett volna a terv, hogy a délelőtt a kormány kérdezéséről szól, utána pedig hosszú vita következik a hetedik alkotmányfércmunkáról. Csakhogy. Illiberáliában a napirendet simán átírták. Oly módon, hogy az Orbán nevűt ne lehessen kérdezni: interpellációk helyett a szétfoltozott alaptörvény módosításának általános vitáját hozták előre, így a félelmetes új egységről szóló, 15 percesre nyúlt hörgés után (lakájmédiában Új egység) megúszta a kínos kérdéseket. Merthogy – be is nyögte amúgy szánalmas kis monológja elején -, hogy a felszólalására adott válaszoknál sem lesz már a teremben, mert Bajorországba utazik egy 1956-os megemlékezésre.

Ennek a nem létező, de széles és erős új egységnek a boncolgatására nem pazarolnék időt, mert olyan durván szánalmas az ember, hogy napról napra nehezebb a megfelelő jelzőket megtalálni a jellemzésére. Egy érvénytelen népszavazás után, a szavazóképes magyarok 42%-ának 98%-át (azaz a teljes lakosság egyharmadát) 100%-nak kikiáltani, majd a saját magunk által hozott törvény leszarása mellett alkotmányt módosítani, alighanem botrányos. Következésképpen a magyar néplélekből fakadó felhatalmazást, amiről szerencsétlen kényszeresen sivalkodik, nem tudom komolyan venni és senki másnak sem javasolnám, hogy vegye komolyan. Hiába találta ki Habony, mindenki számára ismeretlen munkanélküli, hogy milyen jól hangzik majd az új egység csataböfögés október 3-án, az eredmény tükrében ez már inkább kínos. Sebaj, őViktoruk tolja, tolja a biciklit és rekedten mormogja az elhasznált, avas harci jelszavait.

Mondhatnám persze, hogy az alaptörvény n-edik módosítása, a sokadik belefirkantás egyáltalán nem akkora esemény, hogy annak vitáján jelen kellene lennie a miniszterek elnökének – akit az újegységes baromsága óta, azaz mióta kizárt az újegységből, nincs gyomrom annak nevezni. Mindazonáltal nehezen felfogható, hogy van olyan hely a világon, ahol egy kormányfő tetszőleges indokra hivatkozva egyszerűen nem vesz részt annak az alkotmánymódosításnak a vitáján, amit ő maga erőszakol rá az országra. Amiért égeti a közpénzt, szítja a gyűlöletet. Mai napig. Hogy ráadásul ehhez a szükséges népi felhatalmazást sem kapta meg, külön durva. Egyébről sem szól már ennek az embernek a ténykedése, mint rendre odaszarni az összes asztalra, amihez leül, aztán egy kazah/indiai/azerbajdzsáni/orosz/kínai papuccsal szétcsapni a gőzölgő fekáliát minden jelenlévő gyönyörűségére...

ITT OLVASHATÓ