Szerző: L. Ritók Nóra
2016.10.02.
Most nem az gondolkodtatott el leginkább, hogy minden valószínűség szerint az értékelést végző szakember meg sem nyitotta a mellékletet, vagy ha meg is nyitotta, le sem görgette a végéig az önéletrajzomat. És így szerinte nem volt bizonyítható, hogy van-e két éves projektmenedzseri gyakorlatom, mert ha nem nézte meg az ott feltüntetett, az elmúlt évek programjaiból válogatott 12 projektet, nyilván nem tudhatta. Talán fáradt volt, és nem volt kedve böngészni a kötelező mellékleteket.
Most azon sem kezdenék vitába, hogy „Nem került betervezésre tanulók számára képzési költség”, ellenben sokallja a szakemberek bérére és járulékára tervezett költségeket, mert szerinte ez ellentétes a pályázat célkitűzéseivel. Mert ezt a logikát nem tudom értelmezni, hiszen a szakemberek foglalkoztak volna a gyerekek képzésével. Eddig azt láttam, gyakorló iskolaigazgatóként, hogy az iskolában is a képzési költség része a képzést végző pedagógus bére és annak járulékai, de lehet, ez nem így van… és valami fogalmi egyet nem értés miatt nem értem, mi lehet az a „képzési költség”.
Sokkal inkább elgondolkodtatott az értékelés egy másik mondata: „A szabadidős, kulturális tevékenységeket nem mutatja be a szakmai koncepció, mert ezt a tanodás gyerekekkel közösen szeretnék kitalálni és megszervezni. Ez a kirándulások esetében érthető, de kulturális tevékenységek megszervezése a pedagógusok feladata lenne.” Mert azt hiszem, ez a pont talán csakugyan azt jelzi: nem tudtunk azonosulni a pályázat szellemiségével.
A nyolcadik éve dolgozunk a kis faluban, és öt éve működik itt a tanoda. Mind a gyerekeknél, mind a felnőtteknél alapvető dolognak tartjuk, hogy részvételi demokráciára neveljük őket.
Igen, nevelést írok szándékosan a felnőtteknél is, mert náluk is nagyon alacsony szinten van ez, tudás híján, egy alárendelt pozícióban szocializálódva két végletben működött ez, vagy elfogadva mindent, amit „fent”, a „tanácsnál” mondanak, vagy, ha valami sértette az igazságérzetüket, túlreagálva, indulat-vezérelten tiltakoztak ellene, többnyire persze eredménytelenül, vagy épp a reagálás miatt még több bajt okozva maguknak is.
Messziről indultunk, és korántsem vagyunk még elégedettek az eredménnyel, de azt hiszem, nagyon szépen haladunk. Hiszen értik már, hogy joguk van az információkhoz, a nekik is világos magyarázatokhoz, és ezt egyre gyakrabban képesek már úgy kommunikálni, hogy az a másik félből ne az elutasítást váltsa ki. Képesek arra, hogy a közösség együttműködő közegében konszenzuson alapuló véleményt alakítsanak ki valamiről. Arra, hogy szabályokat gyártsanak az egyes területek működéséről. És képesek arra is, hogy az általunk segített közösség perifériáján levő emberekkel vitázzanak, érveket mondjanak a sokszor ellenséges megjegyzéseikre...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.