ÉLETMESE - 3. RÉSZ

GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Gépnarancs
2016.10.12.

Mottó: „Aki szegény, az a legszegényebb, / Fázósságát odadja a télnek, / Melegét meg odadja a nyárnak, / Üres kedvét a puszta határnak.”  /József Attila/

Ott hagytuk abba, hogy barátaimmal dolgunk végezetlenül, lógó orral hazakullogtunk a fővárosból. Mi, kisemberek, megismerhettük egy lelketlen, érzéketlen hatalom igazi arcát. Hogy mit tettünk utána? Nem adtuk fel, tovább próbálkoztunk. Írtunk-többször – tudja, annak a lézeres miniszternek, aki hetente osztogatja az okosságot. Hogy mit válaszolt? Ha szokta látni a heti magánszámát, akkor kitalálhatja maga is. Csak ott az újságírókat szórakoztatja, itt viszont mintegy 3000 család életéről van szó. Nesze semmi, fogd meg jól – lényegében ilyenekkel vigasztalt bennünket. Mindig hozzátette persze: a kormánynak fontos, hogy helyzetünk mielőbb rendeződjön. Mi ezt nem így érzékeljük, de hát nem is Audiból látjuk a világot. Hallotta egyébként, hogy a miniszter úr mennyit autózik el egy évben? Mit gondol, hány éhező gyerek lakhatna jól abból a pénzből?

Próbáltuk a szövetkezet vezetőivel is felvenni a kapcsolatot. Sikertelenül. Kámforrá váltak, valószínűleg a lenyúlt milliókból éppen a hasukat süttették valahol, vagy teniszversenyen élték az uborkafára a mi hátunkon felkapaszkodott milliomosok életét. Hiszen ahogyan kiderült, lényegében egy baráti társaság – jó politikai kapcsolatokkal – foghatott össze, hogy amit lehet lenyúljanak az EU-s pénzekből. Tudja, kizártnak tartom, hogy ehhez nem volt hátszelük. Egyedül, a 150 pályázó közül – véletlenül – éppen ők nyertek? De miért minket, nyomorban élőket használtak fel önző céljaikhoz? Van ezeknek az embereknek lelkiismeretük?

A botrány kipattanását követően próbáltunk közmunkához, vagy segélyhez jutni az asszonnyal. A hatóság embere széttárta a kezét: nem tehet semmit, hiszen mi munkaviszonyban állunk. Így két szék között a földre estünk! Munkánk, fizetésünk nem volt, a szövetkezet magunkra hagyott bennünket, a hivatal pedig mosta kezeit. Hiába kérdeztük, akkor mit csináljunk, mindenki csak megvonta a vállát. Gondolja el, több mint egy éve vagyunk hivatalosan jövedelem nélkül, papírjainkat még mindig nem kaptuk vissza. Miből éljünk? Mi lesz, ha megbetegszik valaki a családból?! Még szerencse, hogy találunk alkalmi munkát! Nem válogatunk, mindent elvállalunk. Mondja meg, kedves uram, mit tehetnénk? Ön szerint érdekel bárkit, hogy miből tartjuk el a családot, miből veszünk ennivalót?

ITT OLVASHATÓ