ÉLETMESE (1.)

GÉPNARANCS - GUMISZOBA BLOG
Szerző: Budácsik Lajos
2016.10.07.

Mottó: „Aki szegény, az a legszegényebb, / Fázósságát odadja a télnek, /Melegét meg odadja a nyárnak, / Üres kedvét a puszta határnak.”  /József Attila/

Teccik tudni, tavaly februárban azt hittük az asszonnyal, megfogtuk az Isten lábát. Tudja uram, mi három gyereket nevelünk,de munkája egyikőnknek sem volt. Így abból a kis segélyből tengődtünk, amit havonta kaptunk. Elvállaltam én minden munkát. Ha kellett, fát vágtam, kertet ástam – nem válogattam. Kérdezi, hogy miért nem kaptam közmunkát? Ön városi ember, biztosan nem hiszi el, de itt, nálunk, a faluban, az is pofára megy. Ha nem vagy szimpatikus a polgármesternek, akkor lesheted, mikor kapsz még wc-tisztítást is.Vagy megalkudsz, vagy éhen döglesz. Ha nem nyalsz elég talpat, sok jóra ebben az úri világban nem számíthatsz. Sokszor megkaptuk, csak élősködők vagyunk, dolgozni nem akarunk, púp vagyunk az ország hátán. El sem tudja képzelni, milyen kiszolgáltatottnak lenni.

A városba, a  munkaügyi központba hívtak bennünket. Valahogyan összekapartuk a két buszjegy árát, és beutaztunk. Ott egy barátságos hölgy fogadott bennünket, és elmondta, itt van egy munkalehetőség, mit szólunk hozzá? Hozzátette, ha nem vállaljuk, akkor arra a kis segélyre sem számíthatunk a jövőben. De nem is gondolkodtunk sokat, hisz csábító volt az ajánlat. Tudja a tisztelt úr, hogy mi az az ESZOSZ? Úgy mondták nekünk, egy szociális szövetkezet, amely arra jött létre, hogy olyan csóróknak, mint mi, segítsen. Valami  emberbarát-féle szervezet, amelyet – akkor így hallottuk – jószívű emberek hoztak létre, hogy munkát adjanak több ezer nyomorban élő, alacsony iskolai végzettségű, tanulatlan embernek. Képzelje csak el, öt évre ígértek biztos megélhetést, olyan fizetést, amelyet el sem akartunk hinni a párommal. Persze, hogy aláírtunk mindent, amit elénk tettek. Otthon sírtunk örömünkben, boldogan mondtuk a gyerkőcöknek, hogy nemsoká kaphatnak új ruhát, talán még arra is futja, hogy a tetőt megcsináltassuk a házunkon. Higgye el uraságod, tudjuk mi a helyünket. Ne gondolja, hogy minden roma munkakerülő. Többségünk dolgozni szeretne, munkából eltartani a családját. Mi is gürcöltünk a mamával éjjel, nappal, de állandó munkánk eddig a büdös életben nem volt. Mit gondol, csak én és az asszony tehetünk erről?

ITT OLVASHATÓ