Szerző: Elegem Van
2016.10.27.
Ahhoz, hogy a demokrácia kialakuljon, kell egy öntudatos, saját értékeire támaszkodó társadalom, ahol ez nincs, ott igény sincs a zsarnok nélküli életre. Nem véletlen, hogy a Távol-Keleten az emberek évezredeket éltek le anélkül, hogy hiányzott volna nekik ez az izé, ez a demokrácia. Békésen tűrték, hogy az ügyeletes császár, sógun, nagykán, pártfőtitkár kivégeztessen egész népeket, tartományokat vagy éppen szemüvegeseket, ha úgy tartotta kedve. Az iszlám által meghódított területeken sem fejlődhet ki soha demokrácia, mert e két fogalom együtt olyan, mint a kóser sertéscomb. Nincs. Fekete Afrika törzsi világa teljesen alkalmatlan a demokráciára. A '60-as évektől megpróbálták politikai illuzionisták bevezetni a demokráciát a vonalzóval meghúzott határú afrikai országokban. Így aztán a határokon belül számbeli fölényben lévő törzs a választásokon kapott többségi felhatalmazással demokratikusan irthatta a kisebbségben maradtakat. Közép- és Dél-Amerikában sem él meg a demokrácia. Ebben a térségben az őslakosok nyers vérnősző kegyetlensége keveredett a spanyol/portugál hódítók kiszámított aljasságával és az Afrikából behurcoltak gyermeki ostobaságával. A kialakult elegyből egy végtelenül buta, ám rendkívül erőszakos populáció jött létre, amely csak zsarnokság útján kormányozható. Az utóbbi húsz évben látszatra próbálkoznak valami demokratikusnak nevezett hatalomgyakorlással, de az egekbe szökő korrupció miatt csak idő kérdése az újabb junták megjelenése.
Európában is ritkaságszámba ment a demokratikus hatalomgyakorlás. A mai tudásunk szerint az ókori Hellászban kezdték ezt a módszert alkalmazni erősen váltakozó sikerrel. A közel kétszáz görög polisz lakói azt vették észre, hogy valahogy mindig át tudja venni a hatalmat városállamuk felett egy türannosz. Mivel ezek kis közösségek voltak, rühellték erősen, és próbálkoztak valami mással. Csakhogy a színtiszta népuralom előbb-utóbb anarchiába torkollott, amelyből egy zsarnok vezette ki szeretett poliszát. Keresték a kiutat - cenzusos népuralom, zsarnokölési elméletek stb. -, de nem igazán találták. Talán Athén jutott néhány évtizedes eredményre Periklész korában, bár a források nem biztos, hogy teljesen visszaigazolják a fényes sikert. A következő próbálkozás Rómában történt. Az etruszk uralom alól megszabadult kicsiny településen közmegegyezés jött létre arról, hogy zsarnokot soha többé, ezért egy arisztokratikus köztársasági berendezkedést hoztak létre. Igen ám, csak ami működött egy városkában, az teljesen alkalmatlan volt először Itália, aztán a Földközi-tenger, végül egy - az Eufrátesztől a mai Skóciáig terjedő - birodalom kormányzásához. Lassan látták be, hogy a köztársasági forma nem megy, ezért polgárháborúskodtak pár évtizedet. Először Marius vezetett be egyeduralmat, aztán Sulla egy kemény diktatúrát, majd jött Caesar, aki véget is vetett a köztársaságnak, bár Augustus látszatra egy darabig fenntartotta. Az immár császárivá lett roppant kiterjedésű Római Birodalmat mérhetetlen hatalommal rendelkező zsarnok irányította. Valójában ez a módszer sem vált be. A császárokat pár év alatt - még ha normálisak voltak is - összetörte a korlátlan hatalom. A demokratikus hatalomgyakorlás viszont ezerötszáz évre száműzetett Európából...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.