EGY SZERELEM, KÉT PAPÍR ÉS EGY KÁLVÁRIA TÖRTÉNETE

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Levente
2016.10.21.

Amikor először olvastam Levente történetét, nem tudtam, sírjak vagy nevessek. Nem akármilyen kálvárián ment keresztül burmai (mianmari) párjával azért, hogy összeházasodhassanak, történetük jól mutatja, micsoda bonyodalmakat tud okozni a bürokráciában egy váratlan helyzet. Szóval öveket becsatolni, mert nem szokványos történet jön osztrákokkal, magyarokkal, thaiföldi magyarokkal, szerbekkel és egyiptomiakkal.

„Mianmar, korábbi nevén Burma. Mivel még sosem voltam itt, egyelőre nagy vonalakban annyit tudok erről az 50+ milliós dél-kelet-ázsiai országról elmondani, hogy elég hosszú ideig (1962-tól idénig) hivatalosan is katonai diktatúra irányította, ami ellen békés buddhisták (erre még visszatérünk), kevésbé békés ilyen-olyan etnikumok, valamint egy Nobel-békedíjas nő (rá is) „harcolt”.

Az emberek szép karikákkal írnak, indián nevük van és egy bétel nevezetű enyhe drogra vannak ráállva, amitől piros lesz a nyáluk, és elfogy a foguk. Szeretik a csípőset, és itt nem az Erős Pistáról beszélek, hanem a csípősről (bár állítólag a thaiok durvábbak).
2011-ben, az egyetem után Ausztriába, Bécsbe jöttem szerencsét próbálni, ami - sok németül nem igazán értő sorstársamhoz hasonlóan - egy kínai étterem mosogatójaként, majd konyhai mindeneseként napi 12-14 órás robotot jelentett. Egy évig bírtam, tanulságos volt.

Ez alatt az év alatt találkoztam egy vidám kis leánnyal, aki pont ebből az Isten háta mögötti országból érkezett. Nem sokra rá a házasságunkat terveztük, ez egész pontosan 2013 novemberében volt.

A kálvária kezdete

Külföldiként a házassághoz fejenként két papír beszerzésére van szükség a megfelelő pecsétekkel, lefordítva; az egyik a születési anyakönyvi kivonat, a másik a saját ország által kiállított családi állapot igazolás. Nem ügy. De az.

Először kézenfekvő módon Bécsben érdeklődtünk a lehetőségeinkről, de itt elég elutasítóak (értsd: bunkók) voltak a hivatalban, így tovább álltunk.

Következő rövidke kitérő Sopronban volt (közel van, itt laktam 6 évet), de az itteni anyakönyvvezető közölte, hogy nehéz és bizonytalan útra tévedtünk, sok időbe és pénzbe fog ez nekünk kerülni, és különben is mennyivel jobb az mindenkinek - de különösen neki -, ha elmegyünk Győrbe, ő is alájuk van beosztva, így egy fogaskereket mindjárt meg is spórolunk a bürokrácia gyengén olajozott gépezetében.

A tanácsát megfogadtuk, és talán nem árulok el nagy titkot, a jóslata is igaznak bizonyult. Győrben, bár nem tudta volna megmondani Burmába merre kellene elindulni, az anyakönyvvezető nagyot nyelt, és elvállalta a dolgot.

Az első lépés gyorsabban ment, mint gondoltam. Ekkor kaptuk meg a feladatot; a fentebb említett két papír beszerzését, ami részemről gyakorlatilag tárgytalan volt...

ITT OLVASHATÓ