EGY FÉKEVESZTETT HATALOM TOMBOLÁSA, A KRITIKÁT NEM TŰRŐ KORMÁNY BOSSZÚHADJÁRATA

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2016.10.11.

Néha őszintén elgondolkodom azon, hogy sokan, akik nyilvános közlési kényszerben szenvednek, komolyan gondolják-e, amit leírnak. A Népszabadság körüli kavarodás örömére Csizmadia László Cöf-vezér elérkezettnek látta az időt, hogy elővegye a farkát. Mármint hogy kibontsa, mint egy páva. Na.

A honvédelem örökös hevületében izzó Csizmadia László cöfögött egy öblöset. Ilyeneket:

„A sajtószabadság elleni támadásra hivatkozni nevetséges, mert minden gazdasági ellehetetlenülés lényege, hogy a nyújtott szolgáltatásra már nincs meg a szükséges igény így aztán a nyereséges működtetés sem biztosítható. Tanulság, hogy olyan pártok érdekeit jelenítették meg, amelynek népszerűsége egyre jobban apadt. Vesztesekre áldozni a pénzemberek sem szeretnek. Üzleti körökben egyes számú parancsolat, hogy aki rendel, az fizet.”

No. A Magyar Hírlap köztudottan, Széles Gábor által is elismerten komoly ráfizetéssel működik. Ez mondjuk Széles dolga, arra költi a pénzét, amire akarja. Ha Bayerre, akkor rá. Legyenek boldogok együtt. Ámde.

Ha Csizmadia László egyes számú parancsolatát nézzük, akkor van ezzel egy kis baj. Mégpedig az, hogy ez fideszéknél nem működik. Fideszül így szól a mondás – vagy ha a mondás nem is, a tények feltétlenül ezt tükrözik -, hogy a Fidesz rendel, mi pedig – polgárok – fizetünk. Ha kell a rendelt cucc, ha nem. A baj pedig innen ered.

Ugyanis saját erőből ráfizetéses a kormánypropaganda minden egyes kis spermája. A 888.hu, a PS, a Magyar Idők és a többi, most fel nem sorolt, szóra sem érdemes orgánumgután és akkor a pártszolgálati, de közpénzből tömködött médiáról és pénzszivattyúról még egy hangot sem ejtettünk. Ezek egytől egyig úgy muzsikálnak, ahogy a gazda megrendeli, csak éppen nem a gazda fizeti, hanem mindenki más. Ez a marhanagy probléma, drága cöfös és mindenféle elv-, harcos- és oligarcha társak a NER mindenkit megnyomorító rendszerében.

Amennyiben az üzleti szempontok a mértékadóak – ami teljesen elfogadható is lenne számomra – ezek a szempontok miért péntek estéről vasárnap reggelre szökkentek szárba? Ha a veszteséget termelő Népszabadság bezárásának köze nincs politikai érdekekhez, miért liheg a lap megvásárlása körül egy jól meghatározható, kormányhoz köthető érdekkör?

Az a baj, hogy mindenkit hülyének tetszenek nézni. Holott ekkora tulokságot legfeljebb a jól idomított híveknek lehet beadni. Ma Magyarországon szó sincs üzleti alapon működő újságírásról. Orbán kicsi kacsójában van a reklámpiac. Ennek köszönhetően a lakájmédia orrvérzésig kapja a túlfizetett reklámokat és súlyos tíz-, vagy éppen százmilliós bevételeket úgy, hogy annak köze nincs a valós piaci értékhez.

A kormánynak nem kedves, kritikus hangot megütő oldalak pedig nem jutnak bevételhez, ezért vagy elsorvadnak, vagy kénytelenek az olvasók anyagi támogatását kérni. Ugyanis – bármennyire hihetetlen – egy újságot ingyen nem lehet fenntartani. Nyomtatott újságot sem, de internetes felületen futót sem. Pénzbe kerül az üzemeltetés, de például az éhenhalt újságíró sem nagyon tud cikket írni. Ez a természet törvénye, vagy ilyesmi.

Tehát nem üzleti kérdés a Népszabadság kinyírása, hanem kőkemény politikai ügy. Egy fékevesztett hatalom tombolása, a kritikát nem tűrő kormány bosszúhadjárata. Hadjárat, amibe beleáll a Fidesz-pénzelte CÖF, a közpénzből életképes lakájmédia és külön Bayer Zsolt. Csak ameddig Bayer szimplán idióta, Csizmadia László olyan idióta, akitől minden jóérzésű ember azon nyomban elkezd sugárban hányni...

ITT OLVASHATÓ