Szerző: Szele Tamás
2016.10.15.
És ha nem lesz kivel háborúzni, értelemszerűen béke lesz.
Azt tetszik hinni, hogy az egész a Népszabadsággal kezdődött? Dehogy is. Az egész 1993-ban kezdődött, mikor Orbán Viktor képtelen volt megérteni, a székház-ügy miatt miért fordul ellene a korábban őt kedvencként kezelő sajtó, miért nem hazudik a kedvéért. Tán azért, mert azt sajtóban nem szabad. Akkor fészkelte be magát a mostani miniszterelnök elméjébe a rögeszme, miszerint a magyar szabadelvű sajtó egy összeesküvés, és csak másik összeesküvéssel, egész pályás letámadással lehet legyőzni.
És lőn: a második médiaháború (az elsőt a sajtó vívta az Antall-kormánnyal) első áldozata a Kurír volt, 1998-ban, melyet az Orbán-kormány szüntetett meg. De most ne írjunk történelmet, ugyanis az aktuális helyzet érdekel minket, és az nagyon fenyegető.
Azt tetszenek hinni, akkor a mostani krízis kezdődött a Népszabadsággal?
Tévedni tetszik.
A 168 órával kezdődött, melyet a Brit Media Kft. vásárolt meg, 2015. novemberének elején. A Brit Media erősen érdekelt az ATV tulajdonlásában is, ilyenformán várom a 168 órában az első családi interjút Vona Gábor lakberendezőjének ángyával. Különös tekintettel a vizslakölykökre. Bár, változnak az idők, lesz még azokból orosz agár. A lapnál azóta voltak személyi változások (elég komolyak), megszűnt a blog-szolgáltatásuk – akár a Népszabadságnál.
A Népszabadság ügye is körülbelül akkor kezdődött, de időbe telt, míg sikerült tető alá hozni egy ekkora cég eladását, majd megsemmisítését. Hosszú ideig úgy tűnt, fennmaradhat a lap, aztán hirtelen szembesültünk a csapással.
Tüntettünk, ahogy annak idején tüntettünk az Origo mellett is, aminek aztán nem volt sok látszatja: a médium fennmaradt ugyan, bár az eredeti munkatársak nélül, és elmondható, hogy mára az MTI-hírek legnagyobb hazai felhasználójává nőtte ki magát, a Magyar Idők mellett, ők azok, akik a kincstári hírekből még a sajtóhibát is közlik.
Tegnap azonban egyszerre tudtunk meg több sokkoló hírt is.
Az első vitán felül az, hogy eladták a Marquard Média Magyarország Kft.-nek a Népszava kiadási jogát. Az új tulajdonos nagy változásokat tervez, jövő héten egyenként fognak elbeszélgetni az ötven munkatárs mindegyikével. (Ötven – de ebből kilencen a kiadói részlegen dolgoznak, és a többiek között is akad adminisztrátor, tehát magát a lapot gyakorlatilag huszon-valahányan készíthették). Tapasztalt sajtóróka vagyok, tudom, ez mit jelent. Három végkifejlet várható, három forgatókönyv játszódhat le.
1. A Marquard egyszerűen megszünteti a lapot és kész.
2. A Marquard eladja a lapot egy strómannak, esetleg pont Pecinának, és az szünteti meg.
3. A Marquard úgy gondolja, a Népszava profilja nem felel meg a portfóliójának, hiszen ők adják ki például a Playboyt is minálunk, mindenkit elbocsátanak, kivéve a sportrovatot és három egyetemistát, akik sztárhíreket fognak írni félállásban, elbulvárosítják a lapot, a régi olvasók elmenekülnek, újak nem fognak jönni, fél év alatt olyan ráfizetéses lesz, hogy meg kell szüntetni.
A negyedik verzió az lehetne, hogy a demokratikus meggyőződésű multi nem változtat a lapon semmit, ellenben feltőkésíti, hogy támogassa a szabad magyar sajtót, de már majdnem ötven éves vagyok, és gyermekkoromban is nehezen tudtam elhinni a tündérmeséket, erre sem fogadnék nagyobb összegben.
Nos, ezek szerint a Népszavának – is – vége.
Megszűnt Magyarországon a nyomtatott független napi sajtó.
Akkor most győztek a birodalmiak, és megpihennek a TIE-vadászok?
Dehogy pihennek, az egész pályás letámadás, az őrjöngő pergőtűz folytatódik, most következnek a hetilapok...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.