Szerző: Karafiáth Orsolya
2016.10.14.
Bob Dylan kapta az irodalmi Nobel-díjat. Egyszerű hír, mégis megrengette a világot. Megkockáztatom, legalább annyira, mint maga Dylan a dalszövegírás egészét. Minden fórumon megy a csevej arról, hogy hát ezt hogyan, megérdemelte-e, miért kapta, sokan skandalumnak tartják az egészet, a díj megcsúfolásának.
A megalapítás óta (1901) közel 900 kitüntetett volt már. Csak-csak belefér egy Dylan kaliberű ember, nem? Többek között ezért is keep calm and gondoljunk Winston Churchillre, aki a közhiedelemmel ellentétben nem Nobel-békedíjas, hanem őt is éppen irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki 1953-ban, és az indoklásban az állt, hogy mindezt
"mesteri történeti és életrajzi műveiért és a magasabb rendű emberi értékek védelmében kifejtett szónoki tevékenységéért" kapta.A díjak díja, vagy ahogy nagyszerű írónk, Garaczi László fogalmazott, a Szuperplecsni idén a szokottnál is jobban felkorbácsolta az indulatokat. Miért?, miért?, miért? – kérdezik a szokottnál is hangosabban. Miért nem ez és miért nem az? De nem szabadna odáig elmenni, hogy ez az indulat Dylanra zúdul. Már csak azért sem, mert ő kapta ezt a díjat. Nem pályázta, nem kicsikarta. Kapta.
Már a díj bejelentésekor is elképedés és igen gyér taps kísérte a tényt. A hivatalos indoklás szerint Dylan azért lett irodalmi Nobel-díjas, mert újszerű költői megoldásokkal gazdagította az amerikai dalszerzői hagyományokat...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.