AZ UNIÓS PÁLYÁZATOK KIÍRÁSAI

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2016.10.16.

A tanodapályázatunk elutasítása megrengette a hitemet abban, érdemes-e egyáltalán pályáznunk, vagy jobb, ha eleve nemzetközi pályázatokat próbálok megcélozni, és nem gondolkodom azon, hogy a szakpolitikai folyamatokkal a nyilvánosság előtti egyet nem értésem, vagy egyszerűen csak a korrupció az oka a sikertelen pályázatainknak.

Nem tudom én sem, miért hiszek még mindig abban, hogy talán mégis érdemes megírnunk azokat, amelyeket a profilunkba vágónak tartok, de minden nap átnézem a hazai kiírású pályázati lehetőségeket is.

Nemrég volt pl. egy, amiről azt gondoltam, ez jó lenne, a címe ez volt: Társadalmi szerepvállalás erősítése a közösségek fejlesztésével. Remek, gondoltam, hiszen mi is ebben hiszünk, folyamatosan, az ötödik éve, hogy heti rendszerességű (néha gyakrabb is) az összejövetel, mindig pályázatokból működtetve, lépésről lépésre haladva az egymást támogató közösség felé. Egyszer ebben is volt egy TÁMOP-os, de leginkább a Norvég, és a Svájci Civil Alap támogatásával valósítottuk meg. Most meg épp adományból, nemzetközi szervezésűből.

Szóval, úgy tűnt ez jó lesz. 36-48 hónap, 18-25 millió forint…két fő koordinátor bére, nettó 150 ezerrel, az összesen 13.716.000, de marad még a tevékenységekre ráfordítható összeg, ha sikerül, néztük hát tovább. A projekt ideje alatt a programokkal (jelenléti ívvel igazolva) 5000 főt kell elérni.. havonta 140 fő elérését kell bizonyítani… Na, ezen a ponton láttam, hogy ez teljesen értelmetlen. Vajon miféle változást lehet előidézni egy leszakadó térség szétesett közösségeiben ezzel? Semmit. A közösségfejlesztéshez ugyanis nem ez az út vezet, hanem a közösségre is hatni tudó emberekből kiinduló, lépésről-lépésre építkező, a hatásokat, a beépülést kiváró, aztán új szintre lépő tudatos fejlesztés. Amiben az emberek, a személyek, a maguk egyéni fejlődésével biztosítják azt, hogy a projekt után is történjen majd valami. A közösségfejlesztésben nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos. A minőségi kritérium fog mennyiségi változást előidézni, és nem fordítva.

De miért is gondoltam, hogy ez a pályázat nem ilyen? Korábban is voltak ilyenek, láthattam én is, programszervezésekkel, amire sokszor be sem mentek az emberek a faluból, volt, hogy a programként érkező tánccsoport tagjai többen voltak, mint a falubeliek, de kit érdekelt ez? A lényeg az esemény lebonyolítása volt, a hozzá tartozó tiszteletdíjakkal, az indikátor itt ez volt, a hatás pedig a kutyát sem érdekelte. Vagy emlékszem ügyeskedésekre, mikor egy másik pályázati projekt rendezvényéhez csapódva duplán íratták alá a jelenléti íveket…. mert ott az indikátort az aláírásokkal kellett igazolni.

Úgyhogy ezt a pályázatot elengedtem…. ráadásul azt sem hiszem, hogy erre havi 4.531 Ft tiszteletdíjért tudtam volna egy pénzügyi vezetőt találni (ennyit engedett volna a pályázat). A civil szervezetek többségénél nincs forrás arra, hogy pénzügyi vezetőt alkalmazzanak, tehát csak kívülről lehetne szerződni. De ennyiért ki vállalná be egy 25 milliós pályázat pénzügyi felelősségét?
...
ITT OLVASHATÓ