Szerző: Szarvas Norbert
2016.10.06.
Írtam több cikket spórolás, pénzügyi kultúra illetve a pénzügyeink felosztása témakörökben. Legutóbb bemutattam az 50-30-20-as szabályt (itt) , amire meglepő kommentek érkeztek. Olyan, mintha az emberek egy jelentős része be lenne oltva mindenféle racionális pénzügyi kezelés vagy megtakarítás ellen. Bármit írsz, nem az elvet akarják megérteni, hanem kötözködnek a számokkal:
- ez a cikk hülyeség
- rosszak benne a számok
- ilyen átlagfizetések nincsenek
- mond meg, hogy 120 ezerből hogyan lehet megélni?
- ...
Aztán egy kommentelő nagyon jól fogalmazta meg a helyzetet:
" A cikkre főleg azok kattintanak, akik valamiféle megváltást remélnek, de hát pont rajtuk nem segít, mert sokkal kevesebb pénzből kellene ezt megoldani, mint a példában szerepel."
Nagyon nehéz igazságot tenni és lehetetlen mindenkire érvényes példát felhozni. Mi marad nekünk ezek után? Ha éppen nem a példa életszínvonalába esünk, akkor meg kellene próbálni a saját életünkre lefordítani az olvasottakat és legalább odáig eljutni, hogy picit racionálisabban gondolkodjunk és panaszkodás helyett megoldást keressünk!
"Na, akkor kérek tippeket az én esetemre is:
- bevétel 140 e
- lakhatási kiadás 70 e"- írja egy másik kommenetelő
- bevétel 140 e
- lakhatási kiadás 70 e"- írja egy másik kommenetelő
Ez egy nagyon jellegzetes helyzet, hiszen a vak is láthatja, hogy biztosan nem marad semmi a hónap végére. a kérdés, hogy mikör jön rá az illető, hogy túl drága lakásban lakik és egyszerűen ilyen jövedelem mellett nem engedheti meg magának? Akkor mit tehet? 1. összeköltözik valakivel, 2. elköltözik egy olcsóbb, kisebb lakásba. Persze ez biztosan nagyon lélektelen tanácsnak tűnhet sokak számára, de ez a valóság. Lehet azon morfondírozni, hogy milyen igazságtalan az élet, vagy a mocskos gazdagok mennyit lopnak, de nincsen értelme...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.