Szerző: SzabóElvira
2016.10.27.
Az élet hullámhegyek és -völgyek sorozata – néha azonban olyan események történnek, amelyek egészen mélyre lökhetnek minket. Meghal egy hozzátartozónk vagy közeli barátunk, egy súlyos diagnózissal lépünk ki a kórház ajtaján egy kivizsgálás után, egy fájdalmas párkapcsolati szakítás letargiába taszít. Ezek az események traumákként rögzülnek a személyes emlékeink közt, és a kétségbeesés, a bánat, a rettegéssé fokozódó félelem érzelmei kapcsolódnak hozzájuk. Ám a traumák, habár kétséget kizáróan mély szenvedést és sok fájdalmat hoznak az életünkbe, a pszichológiai kutatások szerint nemcsak a depresszió, hanem a lelki növekedés forrásai is.
Kelly McGonigal, a Stanford Egyetem pszichológus kutatója számos történetet és vizsgálatot idéz A stressz napos oldala című könyvében, amelyek arról tanúskodnak, hogy életünk legnagyobb megterhelést jelentő eseményeiből is elágazhatnak pozitív forgatókönyvek, már ami a belső, pszichológiai valóságunkat és megéléseinket illeti. Ezt nevezi poszttraumás növekedésnek a pszichológiai szakirodalom.
„[A poszttraumás növekedésről] szinte minden elképzelhető testi és lelki megrázkódtatás – többek között erőszak, bántalmazás, baleset, természeti katasztrófák, terroristák támadásai, életveszélyes betegségek és akár még hosszú távú űrutazás – után beszámoltak már – sorolja Kelly McGonigal. – Dokumentálták olyan embereknél, akik folyamatos stresszben élnek, például fejlődési rendellenességgel felnövő gyermeket gondoznak, megpróbálnak hozzászokni a gerincvelő-sérülésük következményeihez, traumaellátásban dolgoznak, vagy krónikus betegséggel élik az életüket. Még olyanok is beszámoltak róla, akik a legborzalmasabb traumákon estek át életükben, például akiket megerőszakoltak vagy akik hadifogságba estek.”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.