A SEMMIBŐL ÉPÍTIK FEL AZ ÚJBALOLDALT LENGYELORSZÁGBAN

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: KMÉRCE
2016.10.16.

A lengyel Razem alig másfél éve alakult, de már az első parlamenti választásokon sikerült 3,6 százalékot összegyűjteniük. A régi baloldallal való szakítást képviselik, és azon dolgoznak, hogy megszólítsák azt a társadalmi többséget, akihez manapság csak az egyre inkább szélre tolódó jobboldal beszél. Adrian Zandberg, a párt egyik vezéralakja mesél a Razem felemelkedéséről, a közösségi médiáról, és arról, mit is jelent baloldali politikát csinálni Lengyelországban.

A Razemet úgy tíz hónappal a tavaly októberi lengyel választások előtt alakítottátok, amelyen 3,6 százalékot értetek el. Ez figyelemre méltó eredmény egy ilyen fiatal párttól. Melyek voltak azok a körülmények, amelyek lehetővé tették a Razem felemelkedését?

Az egyik legfontosabb tényező, amely segített nekünk, az volt, hogy a politikusok szemet hunytak a bizonytalanságban élő munkások érdekei fölött. Egy egész generációt láthatunk a szemünk előtt, amelynek tagjai a harmincas éveikben járnak, és megfosztották őket a stabil élettől. Azt mondták nekik, hogy fejlődünk, hogy növekszik a GDP, de mindez nem egyezett meg a generáció tapasztalataival. Ahogy múltak az évek, a Nyugat és közöttünk lévő távolság csökkentésének liberális narratívája egyre kevésbé lett meggyőző a fiatalabb generáció számára. Ez volt a legfontosabb strukturális oka annak, hogy a Razamnek sikerült megmozgatnia ennyire sok olyan embert, aki korábban nem volt aktív politikailag. Persze, voltak közöttünk, akik civil szervezetekből, kis baloldali csoportokból vagy a társadalmi aktivizmus más területeiről jöttek, de manapság ha megkérdezed a tagjainkat, tízből kilenc azt fogja mondani, hogy korábban egyáltalán nem volt politikai aktivitása.

Mi győzött meg titeket arról, hogy eljött az ideje egy politikai párt alapításának, ahelyett hogy például kampányt szerveztetek volna a munkások jogainak javításáért?

Létezett számos kampány az adóparadicsomok ellen, a nemi egyenlőségért, vagy épp a bizonytalan munkakörülmények ellen, de a Razemben az a más, hogy mindezeket a kampányokat és ügyeket egy összefüggő politikai projektbe kötötte össze. Létezik egy erős érzés az emberekben, hogy nincsenek készen a politikára, hogy a politika valami távoli és rossz, úgyhogy inkább a társadalmi szinten történő mozgósításra kell koncentrálni. De úgy gondolom, hogy ezeknek az embereknek egy jelentős része előbb-utóbb felismeri: a tevékenységük „NGO-sodása” (civil szervezetesedése – a ford.) hosszú távon kontraproduktív, hiszen rengeteg ügyet, amelyért harcolnak, csak a politika szintjén lehet megoldani. A Razemben sokan még ma is részt vesznek a civil szervezeti aktivizmus ilyen-olyan formáiban, de azt is értik, hogy ha tényleg meg akarjuk a változtatni a világot, akkor a politikai mezőben és nem a projektírásban fogjuk azt elérni...

ITT OLVASHATÓ