Szerző: Rátesi Margit
2016.10.11.
...a sajtószabadság nem a sajtó munkatársai számára fontos elsősorban. Sőt, nem is csak a különböző vélemények szabad megnyilvánulását jelenti. Hanem a különböző eseményekről szóló híradást, fontos információk nyilvánosságát. Ez pedig annak a polgárnak fontos, aki a döntéseit meghozza, amikor szavaz. Mondok példát: a Duna TV – ami nemzeti főadóvá lépett elő, jelentsen ez bármit is – egyik déli híradójában a külpolitikai hírrészben szerepelt egy árvíz, egy baleset, egy lövöldözés – mindhárom az amerikai földrészen esett meg. Egyetlen szó nem hangzott el az előző napi magyar népszavazás nemzetközi, vagy legalább európai visszhangjáról. De mind a nyolc(!) állami kezelésben lévő tévéprogram, plusz a három rádióadás hírei között feltűnően kevés szó esik az Európai Unióról – hacsak épp nem szidni kell valakit, aki nem a kellő áhítattal beszél a jelenlegi magyar kormányfő teljesítményéről. Nem mellékesen ezekre az orgánumokra 70 milliárd forintot költünk évente – mi mindannyian.
A helyzet az, hogy amíg a magyar társadalom nem fogja föl, hogy a sajtó szabadságát – ami inkább sokszínűséget jelentene – semmiféle kormány, párt nem fogja garantálni, csakis a közönség.
A „függetlenségét” se. Valamikor ’89 táján mondtam, a nagy fellelkesülés idején: Független sajtó egyfajta létezik: a tényektől független. Akkor nagyon cinikusnak ítéltek sokan. Pedig… Már akkor függök sokmindentől, amikor a híráradatból kiválasztom, hogy mit említek meg. A Duna híre is bizonnyal valós volt: annak az amerikainak, akinek elvitte a házát az ár, meg fontos is. De biztos, hogy efféle hírekre kell pazarolni a perceket, a figyelmet Magyarországon? Nem lenne jobb, ha mindenki felvállalná, hogyan, milyen szempontok szerint válogat hír és hír között? De más sajtóműfajokra is igaz. Szakmabeli meg tud írni úgy egy interjút ugyanarról a témáról, ugyanazzal az emberrel, hogy az interjúalany zseniális jótevőnek tűnjön föl, meg úgy is, hogy egy szánalmas kretént lásson az olvasó. Jó, ha a közönség tisztában van ezzel – és akkor képes a tisztánlátásra, ha sokféle szempontból láthatja ugyanazt az eseményt, embert. A sokféle nézőpont támogatása pedig egyetlen hatalmon lévőnek sem érdeke.
Lehet hát petíciót írni, háborogni – de a leghatásosabb eszköz mégiscsak az lenne, ha elég sokan előfizetnének a még létező lapokra. Jönnek az év végi ünnepek. Ajándékozzunk előfizetést!
És még egy dolog. Akik abban reménykednek, hogy az internet majd pótolja a kiesett információforrásokat, ne tegye. Néhány blogot leszámítva többnyire véleményeket írunk itt. Az információ megszerzése, ellenőrzése ugyanis drága dolog. Nem lehet ingyen művelni. A legügyesebb magyar gázszerelőről sem készülhetett volna véletlenül fotó, amint az Adrián milliárdos jachton tölti az idejét. Annak idején a Népszabadság is azért válhatott mértékadó hírforrássá, mert például országos és nemzetközi tudósítói hálózata volt, akik naponta szállították a híreket. Ez bizony pénzbe kerül. Londonban, Moszkvában, Párizsban vagy Belgrádban nem lehet megélni 500 dollárból.
Adjunk lehetőséget az erre hajlandó sajtótermékeknek a sokszínű tájékoztatásra!
Ja, és ne várjuk, hogy cserébe kizárólag a mi szempontjainkat mantrázza. Önálló polgár maga alakítja a véleményét – de ehhez elengedhetetlenül szüksége van a sokféle információra. Tőlem akár mondhatjuk sajtószabadságnak is.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.