A RONTÁS VIRÁGAI

DR. SZÜDI JÁNOS BLOGJA
Szerző: Dr. Szüdi János
2016.10.10.

2010-ben úgy döntött az ország, szüksége van arra az erős kézre, amelyik hat nap alatt rendet teremt az országban. 2010-ben úgy döntött az ország, szüksége van arra az erős emberre, aki kivezeti az országot a szabadság illúziójából, a kötelességtudás mezejére. A választóknak nem kellett csalódniuk.

Mindent megkaptak a feladatra felkért embertől, amit vártak tőle, sőt… Választási győzelmét a jobboldal forradalmi győzelmének nyilvánítva, szép lassan, szisztematikusan felszámolta a rendszerváltás szinte egyetlen hozadékát, annak az esélyét, hogy levetkőzzük végre a feudális kor maradványait, felszámoljuk az uram-bátyám viszonyokat, az úr-szolga kapcsolatokat és meginduljunk egy hosszú, akár több évtizedig tartó úton, amely elvezethet a társadalmi jólét alapfeltételéhez, a nyitott, befogadó gazdaságba, társadalomba. Mára bizonyossá vált, a Habsburg-birodalom igazi örököse Magyarország. Magyarország, amelybe visszatért a jobbágyság, a gazdaságra rátelepedett a hatalom. A jobbágyság modern formája a közmunka. A közmunkásból kiirtják a motivációt, a kezdeményezőképességet. A közmunkás helyzeténél fogva – miután foglalkoztatása az állam kegyelméből történik – készen áll arra, hogy az új földesúr, a helyi kiskirály minden igényét teljesítse. A kizsákmányoló politikai és gazdasági rendszer felépítése – Jó Állam elnevezéssel – a befejezéshez közeleg. Nincs jogbiztonság. Nincs hatalommegosztás. Megszűnt a köz- és magántulajdon tisztelete. A gazdaságban egyre nő az állami monopóliumok száma, szaporodnak a kereskedelmet megszorító korlátozások, elmarad az új technológiák átvétele. Az információáramlás „motorja” az állam. Az oktatáshoz való szabad hozzáférés lehetősége, a tanítás szabadsága a múlté. A sajtó is szabad, ha a másságot kell szidalmazni.

A köztársaság romjain kivirágzott a rontás virága. A rontás virága burjánzik, immár megállíthatatlanul. A rontás virágai lassan behálózzák az egész országot. Beférkőznek mindenhová. Bekúsznak az ablakokon, az ajtókon, az ereszek alatt, minden apró résen keresztül. Behatolnak a szobákba, a szekrényekbe, az agyakba, a lelkekbe. A rontás virágának nincs szára, levele, porzója, bibéje, gyökere. A rontás virága nem látható, nem tapintható, nem szagolható. A rontás virága olyan, mint az átok: láthatatlan, érzékelhetetlen, mégis megrontja a lelket, belemarkol a szívbe, összerándítja gyomrot. Akit megszáll a rontás virága, annak elszürkül az arca, üveges lesz a tekintete, verejtékes a homloka. Akit megszáll a rontás virága, nem tud többé mosolyogni, bizakodni, hinni, önkívületben rázza az öklét, szitkozódik, nem érez irgalmat, nem érez szánalmat. A rontás virága bezárja a lelket. A rontás virága nem megporzással szaporodik. A gyűlölet és a félelem gyermeke. Hazánkban mindkettőből van elég. A gyűlölet gerjeszti a félelmet. A félelemből jön a gyűlölet. Aki gyűlöl, fél attól, akit gyűlöl. Akit gyűlölnek, fél attól, aki gyűlöli. Gyűlölködésre pedig volt, van, lesz lehetősége, oka az országnak. Így hát retteg az ország. Saját magától leginkább. Mindenki fél mindenkitől. Fél a múlttól, a jelentől, a jövőtől, s ehhez mindenkor ürügyet is talál...

ITT OLVASHATÓ