A NÉPSZABADSÁG KIVÉGZÉSE - GONDOLATOK KANADÁBÓL

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: KMH
2016.10.08.

Szinte mindent elmond a kortárs Magyarországról az, ami ma történt a hatvanéves Népszabadsággal és annak munkatársaival. Egyik percről a másikra – egy jól kigondolt terv alapján – megszűnt a Népszabadság, eltűnt a lap összes archivált cikke az internetről, lezárták honlapjukat és kirúgták az egész szerkesztőséget úgy, hogy arról futárral kézbesített levélben értesült a sok munkanélkülivé tett újságíró, szerkesztő és dolgozó. A Népszabadság email címei sem működnek, a dolgozók pedig ki vannak zárva a szerkesztőség épületéből. A leggyakrabban ismételt szó ma reggel Magyarországon – újságíró körökben – az, hogy “puccs.” Vasárnapra a MediaWorks nevű cég, amely még jelenleg tulajdonolja a lapot egy céges fogadást hirdetett meg a dolgozóknak. Aztán kegyetlenül trükközve egy nappal korábban az egész lapot felszámolták. A Mediaworks-öt Fideszhez közeli üzleti körök akarják immár hónapok óta megszerezni. Kubatov Gábor Fidesz-alelnök már augusztusban kijelentette: “a Népszabadság a miénk.” Csakhogy a kormánynak nincsen szüksége kormánykritikus médiára és alapvetően is inkább a Népszabadság portfoliója – a megyei lapok – kellenek, mintsem maga a Népszabadság.

A Népszabadság ma már csak a Facebookon él–ott viszont még a dolgozók üzemeltetik a lapot és ott jelezték az olvasóik felé:

“A Népszabadság szerkesztősége a nyilvánossággal egyidőben értesült róla, hogy a lapot azonnali hatállyal bezárták. Első gondolatunk, hogy ez puccs. Hamarosan jelentkezünk…”

Ma reggel elsőként a Népszabadság újságíróira, szerkesztőire és minden dolgozójára gondolunk, akik egyik percről a másikra állás és jövedelem nélkül maradtak. Magyarországon lehet, hogy munkaerőhiány van, de nem éppen a újságírás területén, ahol egyre ritkább a kritikus, ellenzéki sajtó és ahol kevesen vannak akik tudnak és mernek még tényfeltáró, rendszerkritikus újságírást végezni. A blogok írása, a közösségi média felhasználása és az olyan önkéntesmunkára épülő lapok mint a Kanadai Magyar Hírlap, vagy tőlünk délre az Amerikai Népszava, vagy akár Magyarországon a Munkások Újsága mind-mind egy sokszínű és XXI. századi médiapaletta részei. Csakhogy napközben mindannyian más-más területen dolgozunk. Számunkra az újságírás felelősségvállalás és elkötelezettség amit szabadidőnkben, önkéntes alapon igyekszünk végezni–van amikor több, van amikor pedig kevesebb sikerrel.

Szükség van hivatásos újságírókra, akik tehetséggel és elszántsággal végzik munkájukat teljes időben és akik ebből a munkából egy normális életet tudnak teremteni maguknak és családjuk részére. A civil bloggerek és újságírók, illetve az alternatív médiaorgánumok egy egészséges és sokszínű médiavilág fontos részei, de nem tudják (nem tudjuk) pótolni az anyagi háttérrel rendelkező lapokat és az ott dolgozó hivatásos újságírókat.

Magyarország médiavilága már régóta nem egészséges. Sokszor bíráljuk és bírálják többen is a magyarországi sajtót, a tényfeltáró riportok hiányát, illetve a média minőségét. Azt viszont mégsem felejthetjük el, hogy Kanadából könnyen beszélünk. Ez mégis egy olyan ország, ahol az előző konzervatív kormányzás alatt (2006 és 2015 között) megtarthatta kritikus és többnyire liberális profilját a közszolgálati CBC televízió és rádió, valamint a francia nyelvű Radio-Canada. Ez egy olyan ország, ahol a jobboldali National Post című napilap nem csak a liberálisokat és a baloldalt szemléli kritikusan, de a hozzá közelebb álló jobboldali politikusokat is. Ez egy olyan ország, ahol városainkban komoly, hosszú múlltal rendelkező napilapok működnek mai napig, amelyek az önkormányzati és tartományi politikusokat számoltatják el.

Kanada egy olyan ország, ahol még naponta mindig 5,1 millió példányszámban kelnek el a nyomtatott napilapok, hetente pedig több mint 30 millió nyomtatott példány kerül kanadaiak kezébe az ország napi- és hetilapjaiból.

Aki értékeli a független, kritikus médiát, az értékeli és szívén viseli saját országa és társadalma sorsát. Aki pedig legyint arra, amikor a közmédia a kormányon lévő erő nyers pártpropagandáját közli, aki közömbösen figyeli, hogy kormánypárti üzleti érdekek vásárolják fel az egykor még kritikus lapokat, televíziókat és médiaorgánumokat és aki most indifferensen, vagy esetleg örömmel nyugtázza, hogy megszűnt az ország legnagyobb példányszámú ellenzéki napilapja, az egy kegyetlen hatalom további terjeszkedését szolgálja.

Ezt a kegyetlen hatalmat szolgálja mindenki, aki szerint ami ma reggel történt az korrekt, normális és veszélytelen a társadalomra nézve. Ez a hatalom holnap a közömbös magyarokkal fogja pontosan ugyanezt tenni, mint amit ma elkövetett a Népszabadság munkatársai ellen.

ITT OLVASHATÓ