Szerző: Eve
2016.10.05.
„Egy évnyi németországi élettapasztalat után hazalátogattunk augusztusban, és ennek okán most ismét írhatnékom támadt.
Eddig azon az állásponton voltam a politikával kapcsolatban: „Ne szólj szám, nem fáj fejem.” De most azt mondom, inkább fájjon a fejem, de ez akkor is kikívánkozik belőlem.
A hazalátogatásomról elsőre a „megfőtt béka” esete jutott eszembe. Tudjátok, amit ha meleg vízbe tesznek, azonnal kiugrik. De ha a kellemes hőmérsékletű vizet lassan melegítik alatta, észre sem veszi, szinte megfőzhető.
Valószínű én is így vagyok ezzel. Eddig is ugyanezen a Magyarországon éltem, tudtam róla milyen, mert nem az anyagiak miatt választottuk a mostani, határon túli életünket. Mégis: csak egy év telt el, de mellbevágó volt szembesülni az otthoni helyzettel.
Szóval hazalátogattunk. Nagyon vártam, szinte „repültem” haza, hogy találkozhassam végre a családdal, barátokkal. Ez a része meg is volt, jó is volt. Sok találkozót sikerült tető alá hoznunk. Még olyanokkal is, akik másik országban élnek.
Jött a negatív örvény
De pár nap elteltével mégis teljesen magam alá kerültem, és legszívesebben már fordultam is volna vissza. Mintha egy negatív örvény ragadott volna magával.
Nem a barátok miatt. Ők talán azért is a barátaink, mert hasonló értékeket tartanak fontosnak az életben, mint mi.
Nem is a gazdasági helyzet miatt (az olyan, amilyen), sokkal inkább a mindent belengő általános rossz hangulat és gyűlölködés miatt. Utcán, munkahelyen, egymás közt...
A csövön is a kormánypropaganda folyik, az emberek többsége pedig mantrázza, mintha ez lenne a feladata.
Mintha fontos lenne mindenkit gyűlölni, de minimum megvetni. Nem csak az idegeneket. A szegényebb szomszéd háza rontja az utcaképet, a gazdagabbik meg biztos csal-lop-akármi, azért szaladt meg neki a szekér. A hátsó szomszédról meg jobb nem is beszélni, mert az kiment Hollandiába. (Talán azért, mert b.zi, és ott ezt elnézik neki.)
Erről jutott eszembe a színes esernyőm, ami hatalmas és vidám, ezért szeretem. Egyik nap szakadt az eső. Rám szóltak, hogy nehogy azzal menjek, ki, ha jót akarok magamnak! És sajnos nem viccnek szánták...
Emberként viselkedni
A médiában megjelent hírek szentírás, megtámadhatatlanok. Aki mégis erre vetemedik, az... nem írom le ezeket a jelzőket, szerintem anélkül is tudja mindenki, mikre gondolok.
Elkeserítő, hogy a gondolkodás és logikus okfejtés legcsekélyebb morzsáját sem látni sok emberben. Az észérvek bűnnek számítanak, a gyűlölet a jó. És te tehetetlen vagy ez ellen, mert bármit lépsz/mondasz erre, az jó nem lehet.
Nem, nem állok semmiféle oldalon. Csupán emberként szeretnék viselkedni. A kérdés erre: Az bal, vagy jobb oldalon van? Hogy egyiken sem? Akkor az is a rossz oldal.
És amikor már az ember ismerőseivel sem tud pár normális mondatot váltani anélkül, hogy ne az általam és általuk ismeretlen emberek ócsárolása, lenne a téma, felmerül az emberben a kérdés: „Mi a fenének kell nekem erre fecsérelnem az időmet, ahelyett, hogy a férjemmel és a gyerekeimmel süttetnénk a hasunkat valamelyik vízparton? Elvégre pihenni jöttünk.”
Ne értsetek félre, hiszem, hogy mindenkinek szíve joga azt gondolni, amit. De ez már rég nem erről szól. Örülök, hogy a gyerekeim még nem tudnak túl gyorsan olvasni, mert a kék plakátok mellett elsuhanva mindig csak addig jutottak: „Tudta?”.
Aztán mikor már azt gondoltam, mindent hallottam, következtek a felvilágosítók, akik újfent azon dolgoztak, hogy az élettől is elvegyék a kedvemet...
Eddig azon az állásponton voltam a politikával kapcsolatban: „Ne szólj szám, nem fáj fejem.” De most azt mondom, inkább fájjon a fejem, de ez akkor is kikívánkozik belőlem.
A hazalátogatásomról elsőre a „megfőtt béka” esete jutott eszembe. Tudjátok, amit ha meleg vízbe tesznek, azonnal kiugrik. De ha a kellemes hőmérsékletű vizet lassan melegítik alatta, észre sem veszi, szinte megfőzhető.
Valószínű én is így vagyok ezzel. Eddig is ugyanezen a Magyarországon éltem, tudtam róla milyen, mert nem az anyagiak miatt választottuk a mostani, határon túli életünket. Mégis: csak egy év telt el, de mellbevágó volt szembesülni az otthoni helyzettel.
Szóval hazalátogattunk. Nagyon vártam, szinte „repültem” haza, hogy találkozhassam végre a családdal, barátokkal. Ez a része meg is volt, jó is volt. Sok találkozót sikerült tető alá hoznunk. Még olyanokkal is, akik másik országban élnek.
Jött a negatív örvény
De pár nap elteltével mégis teljesen magam alá kerültem, és legszívesebben már fordultam is volna vissza. Mintha egy negatív örvény ragadott volna magával.
Nem a barátok miatt. Ők talán azért is a barátaink, mert hasonló értékeket tartanak fontosnak az életben, mint mi.
Nem is a gazdasági helyzet miatt (az olyan, amilyen), sokkal inkább a mindent belengő általános rossz hangulat és gyűlölködés miatt. Utcán, munkahelyen, egymás közt...
A csövön is a kormánypropaganda folyik, az emberek többsége pedig mantrázza, mintha ez lenne a feladata.
Mintha fontos lenne mindenkit gyűlölni, de minimum megvetni. Nem csak az idegeneket. A szegényebb szomszéd háza rontja az utcaképet, a gazdagabbik meg biztos csal-lop-akármi, azért szaladt meg neki a szekér. A hátsó szomszédról meg jobb nem is beszélni, mert az kiment Hollandiába. (Talán azért, mert b.zi, és ott ezt elnézik neki.)
Erről jutott eszembe a színes esernyőm, ami hatalmas és vidám, ezért szeretem. Egyik nap szakadt az eső. Rám szóltak, hogy nehogy azzal menjek, ki, ha jót akarok magamnak! És sajnos nem viccnek szánták...
Emberként viselkedni
A médiában megjelent hírek szentírás, megtámadhatatlanok. Aki mégis erre vetemedik, az... nem írom le ezeket a jelzőket, szerintem anélkül is tudja mindenki, mikre gondolok.
Elkeserítő, hogy a gondolkodás és logikus okfejtés legcsekélyebb morzsáját sem látni sok emberben. Az észérvek bűnnek számítanak, a gyűlölet a jó. És te tehetetlen vagy ez ellen, mert bármit lépsz/mondasz erre, az jó nem lehet.
Nem, nem állok semmiféle oldalon. Csupán emberként szeretnék viselkedni. A kérdés erre: Az bal, vagy jobb oldalon van? Hogy egyiken sem? Akkor az is a rossz oldal.
És amikor már az ember ismerőseivel sem tud pár normális mondatot váltani anélkül, hogy ne az általam és általuk ismeretlen emberek ócsárolása, lenne a téma, felmerül az emberben a kérdés: „Mi a fenének kell nekem erre fecsérelnem az időmet, ahelyett, hogy a férjemmel és a gyerekeimmel süttetnénk a hasunkat valamelyik vízparton? Elvégre pihenni jöttünk.”
Ne értsetek félre, hiszem, hogy mindenkinek szíve joga azt gondolni, amit. De ez már rég nem erről szól. Örülök, hogy a gyerekeim még nem tudnak túl gyorsan olvasni, mert a kék plakátok mellett elsuhanva mindig csak addig jutottak: „Tudta?”.
Aztán mikor már azt gondoltam, mindent hallottam, következtek a felvilágosítók, akik újfent azon dolgoztak, hogy az élettől is elvegyék a kedvemet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.