A KVÓTAÜGY ÉS AZ EURÓPAI DEMOKRÁCIA

MAGYAR NARANCS
- LIBERÁLIS SZEMMEL
- REPUBLIKON BLOG
Szerző: Mikecz Dániel
2016.10.08.

Kevésbé kapott nyilvánosságot, hogy Magyarország az év első nyolc hónapjában már 26 ezer legális menekültet “vett fel”.

A népszavazás óta egyre több olyan információ derül ki a relokációs kvótáról, valamint a magyar kormány menekültpolitikai kötelezettségeiről és terveiről, amikkel nem ártott volna tisztában lenni már a múlt vasárnapi referendum előtt. Orbán Viktor keddi sajtótájékoztatóján erősítette meg, hogy a népszavazás nem vonatkozik a sokat említett 1294 menekültre, hanem a további, limit nélküli áthelyezéseknek kívánta elejét azzal a kormány. Az kevésbé kapott nyilvánosságot, hogy Györkös Péter berlini magyar nagykövet egy német műsorban azt nyilatkozta, hogy Magyarország az év első nyolc hónapjában már 26 ezer legális menekültet “vett fel” és az 1294-nél kétszer annyi ösztöndíjat adott olyan egyetemi hallgatóknak, akik a menekülteket kibocsátó országokból érkeznek. Ez utóbbiról semmit nem lehetett hallani a magyar nyilvánosságban, a 26 ezres szám pedig a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal statisztikái szerint a regisztrált menedékkérők számára vonatkozik. Abban persze igaza van a nagykövetnek, hogy az 1294 főt sem kellett volna automatikusan befogadni, csak Magyarországon kellett volna folytatni a menekültügyi eljárást.

Ahogyan azt a miniszterelnök is elmagyarázta az említett sajtótájékozatón, az ő áthelyezésükről már megszületett a döntés az Európai Tanácsban, amelyet Szlovákia megtámadott az Európai Bíróságnál, melyhez később Magyarország is csatlakozott. Az ellenzék ugyanakkor azzal kampányolt, hogy a kötelező kvóta mint ötlet már kifulladt: mutatják ezt a pozsonyi EU csúcs után tett nyilatkozatok.

Nincs egyszerű dolga tehát annak, aki követni szeretné az uniós politikában folyó eseményeket. Az EU döntéshozatali mechanizmusa korántsem nevezhető átláthatónak, amit csak bonyolít a háttérben folytatott egyeztetések súlya és szerepe. A különböző ügyekben ráadásul az egyes országok ad hoc koalíciókat kötnek, így az egészet inkább a kamarillapolitika, semmint az átláthatóság és a demokratikus döntéshozatal jellemzi. Az persze bevett gyakorlat az EU működésében, hogy az igazán fontos kérdések kormányközi szinten, tehát az egyes állam- és kormányfők egyeztetésein dőlnek el. Korábban azonban nem érintette olyan közvetlenül és olyan mértékben a magyar közéletet az uniós politika, mint az áthelyezési kvótával kapcsolatban. Ebben az ügyben világossá is váltak az EU döntéshozatalának gyengeségei: átláthatatlanok a politikai folyamatok és alapvetően nem tud helyet biztosítani az állampolgári részvételnek...

ITT OLVASHATÓ