A KOSSUUTH TÉRI SÍPFÚJÓK AZT TETTÉK, AMIT A HAZA MEGKÖVETELT

GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Zsebesi Zsolt
2016.10.23.

A 2016. október 23. politikai nyertese Juhász Péter és az Együtt, amely meg tudta szervezni Orbán ellenfeleinek megjelenését egy állami rendezvényen, hogy hangot adjanak – hacsak füttyszóval is – a rezsimmel szembeni elégedettlenségüknek.

A nap erkölcsi győztese Ungváry Krisztián, aki gondolkodó és tisztességes értelmiségiként példát mutatott arra, hogy az orbáni diktatúra ellen az utcán és a polgárjogainkat következetesen érvényesítve, bátran kell fellépni.

A vasárnap tanulsága: a nézetek és az értékek ütközésekor az erőszak jobbról jön, nem balról. Továbbá: az orbáni jobboldal nem a magát demokratikusnak nevező parlamenti ellenzéket, hanem a szabad polgár módjára gondolkodó, a kulturált és demokratikus Magyarországot képviselő civileket tartja az igazi ellenfélnek. A parlamenti ellenzék főhet a saját levében és ünnepelhet háborítatlanul, ott és azt, amit akar, ha parlamenti jelenlétével legitimálja az orbáni áldemokráciát.

Az Ungváry Krisztián arcára mért ökölcsapás azoknak szól, akik ki mernek menni az utcára, oda mernek állni a gyűlölködők elé és nyíltan vállalni merik a véleményüket, nem hagyják magukat megfenyegetni, megzsarolni, megvásárolni.

A vasárnap tanulsága, hogy lassan lecseng a sajátjainknak és a sajátjaink előtt tartott politikai zsúrok korszaka. A pártok és pártocskák hívei már kívülről fújják az Orbán Viktorra és rezsimjére aggatott ellenzéki jelzőket. Igaz, még mindig vannak nyelvi zsonglőrök és Ciceró babérjaira ácsingózó hordószónokok, akik hisznek az „O tempora, o mores” (Ó idők, ó erkölcsök”) szlogen forradalmi mozgósító hatásában, de szerencsére egyre szélesebb lesz a Juhász Péterek és Ungváry Krisztiánok tábora.

1956 arra emlékezteti a magyarokat, hogy a hatalom nem megdönthetetlen és népnek joga van a diktátort elkergetni, akármilyen színű és akárhol is talál magának szövetségeseket a határon túl és azon belül. 1956-ban a magyarok egy közös érzés miatt ragadtak fegyvert. A közös érzés az volt: ez így nem jó, ez így nem mehet tovább. Ennél több közös nem volt, mert számos egymásnak is homlokegyenest ellentmondó elképzelés létezett arról, hogy milyen irányba kellene fordítani az ország szekerének rúdját. Pont, mint most...

ITT OLVASHATÓ