ZŰRZAVAR

PUPU BLOGJA
Szerő: PuPu
2016.09.12.

Ma általános európai életérzés, hogy zűrzavaros időket élünk - ezzel a megállapítással kezdte a miniszterelnök mai parlamenti beszédét.
Hát mondja valaki, hogy nem vagyunk egy szerencsés nép – a zűrzavaros időkhöz kaptunk egy zűrzavaros gondolkodású miniszterelnököt – egyenes út ez a sikerhez!
Természetesen nem lehetünk annyira naivak, hogy elhiggyük, hogy szeretett miniszterelnökünk nem tudja, hogy mit beszél, amikor az Országgyűlést azzal szórakoztatja, hogy a dolgozók száma nő, a munkanélküliség megfeleződött négy év alatt, gyakorlatilag nincs infláció, a bérek nőnek, az IMF-et hazaküldtük, az IMF-nek és az EU-nak visszafizettük a hitelt - sorolta a kormányfő.
A cél a teljes foglalkoztatottság - ismételte meg a korábbi kijelentését.
Ezek a dumák neked készülnek, és elég sokszor mondják el ahhoz, hogy a végén elhiggyed - és sajnos, el is hiszed.
Kár.

Itt van mindjárt a munkanélküliségről szóló remekmívű mondat, melynek az a trükkje, hogy az állami kényszermunkát értékteremtő munkaként kezeli, és így is számol vele statisztikailag.
Pedig hát a munkaviszony az nem egyenlő a közmunkával, már csak azért sem, mert a munkaviszonyt két azonos pozícióban levő fél – a munkavállaló és a munkáltató hozza létre, míg a közmunkánál a meghatározó elem a munkakényszer – aki nem végzi el, azt megfosztják az élete fenntartásához szükséges minimális juttatásoktól is.
Kényszermunka.
A magyar állam nem képes piaci alapon működő munkahelyek létrehozását ösztönözni, tisztességes béreket fizetni pedig végképpen nem szándékozik.
Ha erre törekedne, akkor legalább a legfiatalabb korosztályok számára biztosítaná a megfelelő képzést, ehelyett a szegények gyermekeit már iskoláztatásuk első éveiben az út szélére rugdalja, a mocsárból pedig nem fognak soha kikecmeregni.
Apáik az árokparton szedik a szemetet, ők sem fognak mást csinálni.
Nem öt emberről, milliókról beszélünk, kiket a pesti vagy kisvárosi nyugdíjas nem is lát, hiszen nem vesz részt kalandtúrákon a nyomor zsákfalvaiban, meg sem érti, hogy mit jelent az, ha nincs egy csepp zsír, egy marék tüzelő sem otthon, merthogy nyugdíj sincs és egyre kevesebbeknek lesz valaha is.

Ehhez képest lehet meghallgatni a győzelmi jelentést arról, hogy gyakorlatilag nincs infláció, ami szintúgy hazugság, hiszen nem ugyanazt vásárolja a városi köztisztviselő, mint a faluszéli szegény, akinek a jövedelme egy fikarcnyit sem nőtt, viszont az élelmiszerek árai azért akkor is növekednek, ha a statisztika mást mond.
Arról nem is szólva, hogy a kilátások nem túl szépek, hiszen a kereskedők a munkaerő-helyzetre való tekintettel áremelésre kényszerülnek, és még csak fel se lehet róni nekik.
Azt sem értem, hogy miért diadal az, hogy az IMF-et „hazaküldtük”, hiszen a magyar gazdaság természetesen azóta is folyamatosan vesz fel hiteleket, és ezek közül egyik sem kedvezőbb, mint az IMF által folyósított hitelek, legfeljebb azzal, hogy senki nem kéri számon azt, hogy mire fordították azokat.
Százezrek dolgoznak külföldön, milliók élnek munka nélkül, reménytelen és kilátástalan körülmények között, Orbán meg teljes foglalkoztatottságról hablatyol.
Ahogy ő gondolja, ezt három nap alatt meg lehet oldani, hiszen kicsit kell csak igazítani a statisztikai adatfelvétel módszerén és a betegágyakból is az árokpartra lehet parancsolni a lógósokat, kell venni még egymillió kapát, oszt kész a mű, lehet vele dicsekedni...

ITT OLVASHATÓ